Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Sz. Mikus Edit: Egy meg nem vívott szexuális forradalom hanyatlása
illusztrációjaként jelenhettek meg. Amerika az európai, afrikai és ősi amerikai szexuális szokásokat egyesítette („civilizálta”), s főként a skandináv szabadosságra hivatkozva igyekezett azt örökíteni. Európában Skandinávia szexuális kultúrája a legdominánsabb, leginkább szexközpontú, sokáig volt irányadó. Közülük is kiemelkedik Dánia és Norvégia, s a szélsőségeiről ismert Svédország. Külön kultusza alakult ki a finneknél a Szent Iván éjszakájának, ahol orgiával ünnepük (ünnepelték) a fehér éjszakát. Oslo főterén pedig egy olyan hatalmas, több láb magas fallosz szobor áll, melyet meztelen testek alkotnak. A meztelen test kultusza elsősorban Észak-Európában ismert, s ez valószínűleg a szaunázásnak is köszönhető. A próbaházasság természetes, sőt nemegyszer a házasságkötés feltételévé vált a fogamzás, a fogamzóképesség bizonyítása. (Hasonló jelenséget tapasztalhattunk Erdélyben, sőt Baranya megyében is.) A jegyesség nem kötelez, mégis, a svéd lányok kevésbé promiszkuisak, mint az amerikaiak, akik a svédekre hivatkoznak. Európa, s elsősorban Közép- és Nyugat-Európa szexuális kultúráját a kereszténység határozta meg. A keresztény erkölcs morális meghatározói pedig az aszkézis, a szűziesség, a szemérem voltak. Legfőbb értékké az vált, ha valaki érintetlen, megtagadja a testi örömöket; ruhák, divatok segítettek eltüntetni a test szépségét, tették szégyenlőssé Európát a középkorban, s hatott mindaddig, míg az egyház érvényt tudott szerezni tanításainak. Gondoljunk az erényövekkel nyomorított asszonyokra, akiknek meg kellett vetniük a testi szerelem gyönyörűségét, maradt számukra a lélek gazdagsága, a reménytelen testi vágy mítosza. Ha egy asszony mégis örömét lelte a szexusban, azt titkolnia kellett, nehogy „rosszvérűnek, bővérűnek” tartsák. A keresztény erkölcs szűk korlátok közé szorította- nyomorította a szexualitást, szinte fajfenntartássá egyszerűsítette még a házasságon belüli nemi életet is. Ugyanakkor el kell ismerni, hogy szigorúságával elősegítette a házasságok tartósságát, s védte az örök életre szóló kapcsolatokat. Míg Észak-Európában viszonylagos szabadosság és testkultusz uralkodott, addig az erősebb keresztény hatások alatt élő déliek és balkániak között az erény, erkölcs, bosszúálló féltékenység uralkodott, a szexuális kapcsolatokat a kizárólagos tulajdonviszony jellemezte. A nyugati civilizációt áthatotta az üzleti szellemmel fertőzött keresztény etika, a szabadság és egy másként értelmezett szabadosság; keletről a nők birtoklásának jelei, a középkori szexuális kultúra és az ókori keleti kultúra összetevői együttesen hatottak. Közép-Európa szexuális kultúrája átmenetet képez mindezen hatások között, s ellentmondásosságát e kulturális tényezők konfrontációja okozza. Mielőtt áttérnék a hazai szexuális kultúra — sajnos igen szűkös kutatási, néprajzi anyagra támaszkodó — vizsgálatára, érdemesnek tartom megjegyezni, hogy az itt felsorolt szokásrendszerek nem különülnek el a földrajzi határokkal azonos módon, sokszor egy-egy területen megtalálható a jellemzőként kiemelt szokásrendszer ellentéte, fonákja is. Hiszen olvashattunk Közel-Keletről szóló olyan beszámolókat is, melyek csiklóirtó műtéteket említenek. Amerikában is megőrződhettek, megcsontosodhattak más területről hozott, az amerikaival ellentétes szokások, Skandináviában is lehetnek szégyenlős, testüket takaró asszonyok, s végül a keresztény Európában is virultak a nyilvános házak. Hazai szexuális kultúránk sem egységes — pedig igazán kis ország vagyunk —, s merőben eltérnek a Vas megyei, baranyai vagy nyírségi szokások. Az általánosítás veszélyével itt is — és mindenkor — számolni kell. A hazai szexuális kultúráról csupán néhány éve vannak ismereteink, néprajzi kutatásaink. Korábban Veres Péter és Ortutay Gyula is szolgáltak néhány adattal, de a későbbiekben ezek az adatok nem bizonyultak kellőképpen alátámasztottnak. Kiemelten kell kezelnünk Vajda Máriának a balmazújvárosi, Szenti Tibornak a hódmezővásárhelyi parasztok és Mészáros Györgynek a magyarországi cigányok körében végzett — s a Forrás lapjain publikált — néprajzi kutatásaikat. Meglepő, de könnyen értelmezhető adatokkal szolgáltak e felmérések, melyekből a fentiek összehasonlítására érdemes idézni. A fallikus jelkép hazai megjelenéséről ír az alábbiakban Vajda Mária: „Az alföldi lakodalmak maskurásai kukoricacsövet erősítettek nadrágjukban az ágyékukhoz, és amikor 63
