Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Fehér Zoltán: Paprikás világ Bátyán: egy fűszerpaprika-termelő falu a paprikamonopólium bevezetése idején
A központi irányítás ugyanis a paprika minőségének romlását hozta magával. Jobb minőségű paprikát csak feketén lehetett kapni, persze magasabb áron. 1922-ben Szegeden és Kalocsán vegyvizsgáló állomást hoztak létre, ugyanakkor a spanyol paprika a magas vámtételek miatt nem juthatott be az országba. A fokozottabb állami beavatkozás gondolatát az tette időszerűvé, hogy az USA új felvásárlóként jelentkezett; oda már 45 vagonnal is szállítottunk egy évben. Ezen a piacon fel kellett vennünk a versenyt az egységes, állandó és alacsony spanyol paprikaárakkal. A magyar fűszerpaprika ára 60 fillér és 6 pengő között ingadozott, amit a kormány burkolt exporttámogatással, devizafelárral sem tudott stabilizálni. Ha ugyanis bő termés volt, olcsó lett a paprika, érdemes volt felvásárolni, s külföldön értékesíteni, tehát nőtt az export. Ha viszont kevés paprika termett, felszöktek a belföldi árak, csökkent a felvásárlás, kevesebb lett a kivitel. 1932 elején a FM az exporttámogatás céljából a termelőket akarta megterhelni kg-ként 15 fillérrel, az úgynevezett paprika-boletta vagy paprika-jegy bevezetésével. A tervezet azonban mindkét paprikatermelő körzet egyöntetű ellenállása miatt megbukott. A szervezés alatt álló Paprikaegyesület bátyai elnöke Hegedűs P. József a Kalocsa vidéki falvakból 1299 aláírással ellátott kérvényt juttatott el Ivádi Béla földművelésügyi miniszterhez, amelyben kérik „a paprikajegyrendszer gondolatának” elvetését. Tiltakoznak a termelői árak 15 filléres csökkentése miatt, a vegyvizsgáló állomások hatalmas anyagi támogatása ellen, s végül kérik, hogy a kalocsai vegyvizsgálót helyezzék Bátyára.25 A miniszter az ügyet azzal intézte el, hogy az aláírások hamisak.26 1932-ben a hatalmas termés miatt az édesnemes paprika ára 60 fillérre zuhant. A következő évben a kisebb termés miatt emelkedni kezdtek az árak, ám egyik évben sem sikerült létrehozni a „kényszerszindikátus”-t. A bátyai paprikások hangulata teljesen szembefordult a kormány kezdeményezésével, Gosztonyi Menyhért főjegyző és Marokity Pál bátyai lakosok „azt állították, hogy az érdekeltek 90%-a a terv mellett van.”27 Amikor a helyi ellenzék vezére kérte a főszolgabírót, hogy népgyűlésen győződjön meg a lakosság hangulatáról, az elutasította az indítványt. 1934-ben az 1900/1934. sz. FM rendelet zárt paprikatermelési körzetté nyilvánította Szeged és Kalocsa környékét, így akarván az árcsökkentő túltermelésnek elejét venni. A rendelet azonban épp ellenkező eredményt ért el. „Kalocsa és Szeged vidékén oly gazdák, kik eddig vagy egyáltalán, vagy pedig csak saját házi szükségletük kielégítésére termeltek paprikát, bevezették a paprikatermelést, mert ettől valami óriási eredményt vártak. így tényleg nagyobb mennyiségű termőterület van már is, mint eddig volt” — olvassuk egy korabeli beadványban.28 1934. márc. 17-én a Kalocsai Újság hírül adta: „Megalakult a Fűszerpaprikatermelők Szövetsége.”29 A lelkendező hangú cikk nem beszél arról a manipulációról, amelyről az a jegyzőkönyv tudósít, amelyet az év márc. 23-án (az esemény után egy héttel) a MTA bátyai gazdasági irodájában vettek föl. Itt olvashatjuk, hogy a bátyaiak már előbb a monopolisztikus elgondolás ellen foglaltak állást, „inkább minden kormánytámogatásról lemondtak, minthogy a monopóliumból kérjenek.”30 Véleményük szerint „a termelés legbiztosabb szabályozója a kereslet és kínálat viszonya.” Sérelmezték az alakuló közgyűlés Budapestre tételét, s hogy a kalocsai gyűlés meg egybeesett a tavaszi országos vásár (márc. 19.) napjával. Összeegyeztethetetlennek tartották, hogy Szabóky országgyűlési képviselő legyen a Paprikaszövetség elnöke, mert mint mondották, „Szabóky csak párthí- veinek ügyeit viseli szívén”, s ezen kívül a monopólium híve; de nem is paprikatermelő, holott csak ilyen minőségben lehetne elnöknek megválasztani. A budapesti alakuló közgyűlésen végül is 139 szavazásra jogosult jelent meg, de közülük 103 (!) bátyai. Az ellenzék tehát minden elővigyázatosság ellenére abszolút többségben volt. Éber Antal országgyűlési képviselő ugyanis máj. 9-i interpellációjában elmondta: „olyan szigorú igazoltatás volt, hogy akik ott az alakuló közgyűlésen megjelentek, azok valóban paprikás kisgazdák-e, hogy az ember azt hitte, hogy valami tiltott gyülekezeten van ott.. .”31 A gyűlésen Szabókyt közfelkiáltás után (3—4 ember kiáltott éljent Szabóky nevének 52
