Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Fehér Zoltán: Paprikás világ Bátyán: egy fűszerpaprika-termelő falu a paprikamonopólium bevezetése idején

felolvasásakor) a főszolgabíró elnöknek nyilvánította. A kijátszott tömeg ekkor azt követelte, hogy legalább a tisztikarba válasszák be jelöltjeiket, Gerényit, a MTA bátyai gazdasági tanácsosát és egy Szalontai nevű fajszi gazdát. Gerényi jelölését a főszolgabíró először azért utasította vissza, mert „a tanácsos úr nem termelő, hanem annak megbízottja.” Helyette a nép a bátyai Harangozót ajánlotta, akit meg nem tartott a főszolgabíró a tisztségre alkalmasnak. (Harangozót ennek ellenére megválasztották.) Az általános felháborodás, zúgás közben hadarva fölolvasták a jelöltek hivatalos listáját, s az azon szereplőket megválasztottnak nyilvánította az elnökség. Ilyen volt valójában az „egyhangú lelkesedés.”

A bátyaiak ezután Eckhardt Tibor és Rakovszky Tibor kisgazdapárti képviselők lakására vonultak és elpanaszolták a velük esett sérelmeket. A Kisgazda Párt ezért nyilatkozatokat osztott ki, amelyeken aláírásokkal akarták bizonyítani tiltakozásukat az egyesületi választások miatt. A bátyai megbízottak szét is hordták ezeket a nyilatkozatokat az érdekelt községekbe azzal, hogy az aláírt ívekért majd érte mennek. Pánti Károly (malmos) és Szarvas István (nagykereskedő) azonban csak Foktőn és Benedeken kapta vissza az íveket, Géderlakon a bíró szerint a papírok „elkallódtak”. Úszódon pedig a csendőrök vették el a megbízottaktól a nyilatkozatokat; ami náluk maradt, azt meg hazafelé tértükben szedték el tőlük a kakastollasok.

Még rosszabbul jártak a fajszi megbízottak. Őket a vendéglőben tartóztatták le a csendőrök, a falun keresztül rájuk szegezett szuronyos puskával kísérték, a községházán a fal felé fordítva őrizték, majd kihallgatták mindegyiküket. Az aláírt ívek természetesen itt is a csendőrség kezébe kerültek. Az egyik megbízottnál, Nagy Zsigmondnál még házkutatást is tartottak. Eközben a fajszi községháza előtt „forró hangulatban gyülekezett a nép.” A szorongatott helyzetben levő csendőrök egyre sűrűbben küldtek jelentést a pillanatnyi helyzetről a kalocsai főszolgabírónak. A fajszi mozgolódás hírét Szarvas G. János és Árva Ferenc paprikakereskedők hozták meg Bátyára.

Az aláírások egy részét — nyilván a bátyaiakat — mégis sikerült az illetékesekhez eljuttatni. Mivel a csendőri beavatkozásért a főszolgabíró nem vállalta a felelősséget, Hegedűs P. József és öt társa „ismeretlen tettesek ellen” feljelentést tett, Harangozó Márton pedig lemondott az elnökségről, „mert nem kíván a fenti módon létrejött tisztikarnak tagja lenni.” (A makói hagymások szövetkezetének vezetősége hasonló módját választotta a tiltakozásnak.)32

A monopolizálási kísérleteket, amelyek a termelés és értékesítés periodikusan visszatérő válságait lettek volna hivatva kiküszöbölni, a korabeli sajtó a legszegényebb néposztály szempontjából így értékelte: „Amikor a faluban nem tudnak gyufát gyújtani a gyufamonopólium miatt és nem használnak petróleumot a megfizethetetlen kartellárak miatt, amikor a vízbefőtt burgonyát már nem tudják megsózni az aránytalanul drága sómonopóliumi árak miatt” s a dohányáruk is eladhatatlanok, az ilyen intézkedések „nem a kisemberek érdekeit szolgálják.”33

A Hangya, a kor tőkeerős „szövetkezete”, 1936-ban kezébe vehette a magyar paprika sorsát. Sikeréhez hozzájárult az a körülmény, hogy a spanyol polgárháború miatt a spanyol paprika a külpiacon gyöngébb versenytárs lett, és sikerült kinemesíteni a magyar csípősségmentes fajtát.

A monopólium létrehozása érdekében a kormányzat kettős játékba kezdett. Egyrészt az agrár- és közgazdasági szakemberek folytattak „titkos” tanácskozásokat a termelők kizárásával, másrészt igyekeztek a két nagy paprikatermelő körzetet egymás ellen kijátszani. A Délmagyarország 1936. ápr. 19-én A szegedi paprikások védelmében c. vezércikkében sérelmezi, hogy „a szegedi paprikatermelőkkel már nem is tárgyalnak, már csak a kalocsai paprikatermelők képviselőit hívják tárgyalásra.”34 A Szegedi Napló egy nappal korábban megírja, hogy a Földművelésügyi Minisztérium Növényvédelmi és Növényforgalmazási Irodájában „a tárgyalások állandóan a kulisszák mögött folynak.”35 1936. ápr. 8-án egy ilyen tárgyaláson a szegedi termelőket egyedül Obermayer Ernő kir. fővegyész, a monopólium híve képviselte. A kalocsaiak azonban a bátyai Hegedűs P. József, a kalocsai paprika53