Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Fehér Zoltán: Paprikás világ Bátyán: egy fűszerpaprika-termelő falu a paprikamonopólium bevezetése idején
nyereséggel használni kéntelenítettek.”5 Az árutermelésre berendezkedett kertészkedés termékeit: a káposztát, babot, zöldséget, később a hagymát, e század elejétől pedig egyre inkább a fűszerpaprikát messze földön maguk értékesítették. Kereskedői tevékenységüket főleg dereglyén és kocsin bonyolították le, de híresek lettek a gyalogos, úgynevezett „bátyus” kereskedők is. A község kisnemesei zselléreikhez hasonlóan kertészkedtek, sőt szakítva a kereskedést lenéző úri felfogással, maguk is kereskedtek. Egy 1930-ban megjelent megyei címtárban olvashatjuk: „A lakosságnak kevés földbirtoka van, azonban az intenzív paprikatermelés és kertészkedés folytán meglehetősen jó anyagi körülmények között él.”6 Mit is jelentett a földszűke? Az 5700 holdas határból 2110 hold a Magyar Tudományos Akadémiáé és a kalocsai érsekségé, illetve káptalané. A nem művelhető terület 772 hold. A nagybirtok és a nem termő terület levonása után a község 3600 lakosának birtokában mindössze 2818 hold marad, így az egy főre jutó földmennyiség kb. 0,7 k. hold. A nagybirtokokon ekkor még nem próbálkoztak paprikatermeléssel, mert az nem lett volna gazdaságos számukra, mint erre többször is utalnak a bátyai paprikatermelők. A bátyaiak viszont kicsiny határuknak mintegy egynegyedén, kb. 700 holdon termeltek paprikát. Hogyan alakult a birtokmegoszlás? Erre a kérdésre egy 1937-ben kelt főjegyzői jelentés elnagyolt kategorizálásából kaphatunk képet. 1 — 2 holdas 250 család 3 — 10 holdas 250 család 11 — 20 holdas 39 család 21 holdnál többel 2 család rendelkezik.7 Ez összesen 541 család. Az akkori, mintegy 1000 családnak tehát majdnem a fele, kb. 450, nem rendelkezett földbirtokkal. A bátyai társadalom szerkezetét a kertészkedés egyik terméke sem strukturálta annyira, mint a paprika. Kialakult a termelők, a kikészítők és a kereskedők rétege a parasztság legéletrevalóbb részéből, akik magukat „pógár”-nak nevezték. Hozzájuk kapcsolódtak a malomtulajdonosok mint a helyi társadalom kiskapitalistái, valamint a napszámosok és a molnárok a falu agrár- és ipari proletáraiként. A községben élő néhány iparos, szatócs és értelmiségi legtöbbje szintén a paprikatermelők csoportjába volt besorolható. A valóságban természetesen az egyes csoportok nem határolódtak el egymástól ilyen mereven, átfedések voltak közöttük, sőt az egyes csoportokon belül az azonos társadalmigazdasági funkció ellenére különbségek mutatkoztak vagyoni helyzetük alapján. Szerepük is módosult némileg a fűszerpaprika gazdaságtörténete folyamán. Mezőgazdasági és ipari munkások. 5—600 fős tömegük legnagyobb része az agrárproletariátus, kisebb részük a törpebirtokosok közül került ki. E családok felnőtt tagjai voltak a nagyobb gazdák napszámosai, ők adták 12—14 éves gyermekeiket a kalocsai pusztákra béresnek. Ok jártak nagyaratásba Baranyába, Somogyba, csépelni Tolnába. Kevesen a helyi nagybirtokok kommenciós béresei, többen alkalmi napszámosai voltak. Asszonyaikból, lányaikból kerültek ki a kikészítők rendszeres alkalmazottai: a hasítok és a csipedők. A nagykereskedők és a nem paraszti foglalkozásúak földjét gyakran e csoport tagjai vették ki bérbe vagy „részibe”, ilyenféleképpen tehát termelők is lehettek. Munkaerejükre különösen a paprikatermelés miatt volt szükség, hiszen „a paprikával négyszer-ötször annyi munka van, mint más növényekkel.”7 A paprikamalmok molnárai, mintegy negyvenen, ötvenen, már ekkor azt az életformát élték, amely a mai magyar falu népénél általánossá vált. Egyszerre voltak parasztok és ipari munkások. Biztos jövedelmi forrásukat a malomban kapott munkabérük képezte. Szeptembertől májusig molnárként dolgoztak, tavasztól őszig családjuknak segítettek saját földecskéjükön gazdálkodni, vagy napszámos munkát végeztek a falubeli gazdáknál, esetleg cséplőbandában keresték meg egész évi kenyerüket. A molnároknak vizsgát kellett tenniük munkájuk végzéséhez, nem úgy, mint munkatársaiknak, a malmi zsákolóknak, segédmunkásoknak. A termelők. Mintegy 400 családot tekinthettünk paprikatermelőnek. Nagy részük saját 48
