Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Laczkó András: Tengerbe dobott kulcsok?: vonások Lengyel József portréjához
A forgatókönyvben néhány feltűnően lapos közhelyet találunk. így a mellékcselekményszál a gazda fia és a fiatal turistanő között. Többen kifejtették, hogy az egyszerűsége miatt semmiféle banalitás nem engedhető meg, még a mellékkörülményekben sem. A párbeszédek értetlenségét is bírálták. Voltak életszerű részek, de hamisnak tetszett a mindent eldöntő záró beszélgetés az öregember és a gazda fia között. A drámai helyzetet eddig a pontig világosan építette fel és annyi helyzetből megmutatta, hogy az öregember részéről minden magyarázat fölöslegessé válik. Ahogy a gazda fia halálfélelmében egyre dühödteb- ben és dühösebben beszél, úgy válik hallgataggá az öregember. „Összefoglalóan megállapíthatjuk — jegyezte meg Háy Gyula —, hogy ebben a forgatókönyvtervezetben rendkívüli szerencsés anyag szolgálhat alapul a feldolgozáshoz. De utalnunk kell arra, hogy éppen a rendkívüli egyszerűség által nagyon magas színvonalú kidolgozás szükséges. Mindez óriási, de különösen vonzó feladatok elé állítja a szerzőt és a rendezőt. A további kidolgozás és a megfilmesítés, tekintettel a film várható külföldi lehetőségeire, feltétlenül kívánatos.” Annak nincs nyoma a dossziéba gyűjtött iratok között, hogy a filmforgatókönyv eljutott- e a megvalósulásig. Összegzés Minden dokumentum, levél, feljegyzés egy-egy új elemet ad Lengyel József emberi-írói arcképéhez. Az elengedhetetlen kutatómunka eredménye hozzájárulhat az életmű kritikai kiadásához. Mert ne feledjük, hogy munkáinak legteljesebb gyűjteménye 1966-ban, hetvenedik születésnapján jelent meg (Mérni a mérhetetlent), s az azóta eltelt idő alatt új vonásokkal gazdagodott Lengyel József portréja. Tanulmány, 1929 Zsuzsanna, 1929 22
