Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Tornai József: Anyamadár: A kozmikus szarkofágban: A napként ránk vakító konyhában: versek
Tornai József Anyamadár Hualingnak és Paulnak A hüvelykujjnyi szöcskéket s innen az óceán másik pereméről is látom az Iowa partjait. Mehettem könnyű talppal, végig a füves ösvényen a város felé. Lány- és fiú-suhanások az indián nevű folyón, sapkájuk, nevetésük fehére a fölívelt orrú, festett kenuk lüktetésében. Egy bíbor, mélybama, aranycsíkos éggel tapétázott alkonyaikor a hikori- tölgy és szikomorfák diadalzöld csapatai közt megláttam egy kis akácot. Magamra ismertem s egyre többet kérdeztem istentől: emlékszik-e, hányszor cipeltem búzaszentelői zászlaját a kamaszkor dűlőin? És elkezdődtek éjszakai vajúdásaim: hússzínű, magas tűz lobbant az ágyam előtt, de beszökkent egy prérifarkas s dühösen fölnyalta a lángokat. Borotválkozás közben mindig láttam a tükörben apám kisebesedett, kopaszra-nyírt fejét a bedeszkázott halálos ágyon. 23
