Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Laczkó András: Tengerbe dobott kulcsok?: vonások Lengyel József portréjához

„1896. augusztus 4-én születtem Marcaliban, Somogy megyében. Apámnak szőlleje volt, s 1912-ig, haláláig, jómódban éltünk.

1916- ban jelent meg első írásom nyomtatásban, a Tett című antimilitarista folyóiratban.

1917- ben a Sallai—Korvin csoportnak lettem tagja.

1918- ban részt vettem a K. M. P. alapításának előkészítésében és alapításában.

A proletárdiktatúra alatt a Vörös Újságnak voltam munkatársa és az Ifjú Proletár szerkesztője.

A diktatúra bukása után emigráltam. Ausztriában először Karlheimben voltam lefogva. Mikor kiszabadultam, részt vettem a párt munkájában.

1922-ben kiléptem a pártból, de soha — se szóban, se írásban — pártellenséges magatartást nem tanúsítottam.

1924-ben Sallai elvtárs újra bevont a mozgalomba. Ekkor mint az osztrák K. P. tagja a Schutzbund kommunista frakciójában dolgoztam Sallai vezetése alatt. A bécsi Rote Fahne külpolitikai rovatában is dolgoztam.

1927-ben Berlinbe költöztem, hol a német kommunista pártba igazoltak át. írói, újságírói és alapszervezeti pártmunkát végeztem.

1930-ban a Szovjetunióba mentem, ahol a Vörös Szakszervezeti Intemacionáléban dolgoztam, a Sarló és Kalapács című lapnak voltam szerkesztője, de főként írói munkával foglalkoztam. Az 1933-i párttisztításon elhatároztatott, hogy a pártba való felvételre ajánlanak.

De míg a külföldi pártok (magyar, osztrák, német) ajánlása megérkezett, az SZK(b)P a pártfölvételt határozatilag megszüntette.

1938 februárjában letartóztattak, börtönbe vetettek, aztán örökös száműzetésbe küldtek Szibériába — ahonnan csak Beria és Abakumov leleplezése után kerültem vissza.

1955. június 25-én a Szovjetunió Legfelsőbb Bíróságának haditörvényszéke rehabilitált és az 1939. évi áprilisi és 1949. évi februári Ítéleteket — bűncselekmény hiányában megszüntette.

*

Összegezve azt kívánom életrajzomhoz hozzáfűzni, hogy 1922-beli tévedésemnek okait és még a magyar proletárdiktatúrába nyúló gyökereit már 1929-ben megírt és 1932-ben megjelent Visegrádi utca c. könyvemben megírtam és önkritikailag megbíráltam. Ez a könyv egyben jelen önéletrajzom kiegészítéséül is szolgálhat.

Egy másik ajánlás, a német párt (Thälmann elvtárs) ajánlása bűnügyeim iratai közt fekszik Moszkvában.

Jelenleg Hevesi Gyula és Illés Béla elvtársakra hivatkozhatom — ők jól ismernek.”

Ezt az önéletrajzot az MDP-be való felvételi kérelméhez mellékelte. Az ezt követő tíz évből négy gépiratos fogalmazványt őrzött meg. Ezek jellemzője az egyre szűkszavúbb tényszerűség. A távolodó idő egyre inkább felismertette vele, hogy a múlt adatai a jelen egy-egy adott pillanatában más-más felhangot kaphatnak. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy 1959. május 5-étől következetesen azt írta, hogy kisbirtokos családból származik. Továbbá, felsőfokú tanulmányait a bécsi tudományegyetemen fejezte be. Állandó adat még, hogy a munkásmozgalomban 1917 óta vett részt, s a KMP alapítótagja volt.

Az egyre rövidülő autobiográfiák között van különbség is. Szépírói munkásságáról 1959 májusában ezt mondta: „Első irodalmi munkáim 1916-ban jelentek meg nyomtatásban. Sok éven át dolgoztam újságíróként kommunista pártjaink magyar és német lapjaiban és folyóirataiban. Könyveim jelentek meg Németországban és 1930 után, mikor a Szovjetunióba kerültem, a Szovjetunióban is.

1955 augusztusában kerültem vissza Magyarországra, hol a párt adta nyugdijat élvezek. Mindemellett nemcsak régebbi írásaim jelentek meg — Kulcs (1956), Visegrádi utca (1957) — könyvalakban, hanem új könyveim is: Prenn Ferenc hányatott élete (1958). Visegrádi utca c. könyvemnek most készül német kiadása. A negyvenéves évforduló alkalmából emlékéremmel tüntettek ki.”

16