Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Laczkó András: Tengerbe dobott kulcsok?: vonások Lengyel József portréjához
Dimitrij Szergejevics Rihlin, tanársegéd a geológián. Meg kell említeni Tóth Viktor festőt is Alekszandrovban. Az orosz nyelvű fogalmazvány megírására csaknem tíz évvel a letartóztatása után került sor. Az évtized nyilván nem múlt el nyomtalanul, sem fizikai, sem szellemi vonatkozásban. A regényben — ellentétben az önéletrajz állításaival — ingerültebbnek, figyelőbbnek, durvábbnak és közönyösebbnek rajzolta meg portréját. Ez inkább elfogadható, mint a hivatalnak szánt magamentség. Egyébként is, a bürokratákról — amint később kiderült — eléggé egyértelmű és szigorúan ítélkező véleménye volt Lengyel Józsefnek. Azt viszont nem hagyhatta figyelmen kívül az autobiográfia írásánál, hogy sorsa hivatalnokok kezében volt.. . Kik nem erkölcsi megfontolásokkal, mégcsak nem is a megszenvedett események nyomán döntöttek! Sokkal inkább megfellebbezhetetlennek látott elvekhez alkalmazkodva. Hogy ez milyen konfliktust okozott az írónak, azt a Szembesítésben Lassú és Banicza párbeszéde jelezte: „— Számomra kitűnő. Ha ugyan hallgatni fognak magára. Csakhogy ... Valami nem jó van a levegőben, Banicza! — Maga most nagyon megbántott és gyanakvó. Tökéletesen értem. Ha helyreáll az egészsége, rendes munkakört kap és megint... — Mit megint? — és hiába néz rám és szeretne csitítani. — Mit megint? Azt hiszi, hogy én valaha is »csacsenolni« fogok? Avval az ürüggyel, hogy sok a jó és helyes, hogy az általános vonal az rendben van, és a többi, ez meg az csak kilengés, és »ami elválaszt, az sokkal jelentéktelenebb és kevesebb«, mint ami a »mozgalommal« egybeköt, ésatöbbi, ésatöbbi. Fő az »egység«... Hát nem! Nem, előre megmondom: mielőtt még hazasegített volna. Mert én ... én kommunista vagyok. És azok, akik mindenre csak bólogatnak, azok nem kommunisták. Ha némelyikük az is volt. Némelyikük. A legtöbb sohase ...” Még valamit az orosz nyelvű autobiográfiához. A szövegben emlegetett Történelmi riport magyarul Visegrádi utca címmel jelent meg. Másik tény: két évvel az önéletrajz megírása után — 1949 februárjában — újra elítélték Lengyel Józsefet, s csak 1955. június 25-én szüntették meg bizonyítékok hiányában a Különleges Tanács határozatát. Erről — Lengyel Tatjána jóvoltából — olvasható egy igazolás. A „szprávkát” 1955. július 15-én állította ki a Szovjetunió Vörös Kereszt és Vörös Félhold Társaság Szövetsége Végrehajtó Bizottsága nevében a politikai emigránsok és áttelepültek segélyosztálya. íme az orosz nyelvű szöveg magyarítása (Z. Somogyi Erzsébet segítségével): „A Szovjetunió Legfelső Bíróságának Katonai Kollégiuma 1955. július hó 7-én kelt 4 — M 07328/55. számú közlésének megfelelően a Szovjetunió Vörös Kereszt és Vörös Félhold Társaság Szövetsége Végrehajtó Bizottságának politikai emigránsok és áttelepültek segély-osztálya megerősíti, hogy Joszif Pavlovics Lengyel vádügyét a Szovjetunió Legfelső Bíróságának Katonai Kollégiuma 1955. június hó 25-én felülvizsgálta. A Rendkívüli Tanács 1939. április hó 23-án és 1949. február hó 9-én kelt határozata J. P. Lengyel vonatkozásában visszavonásra kerül és ügye a bűntett tényálladéka hiányában megszűnik.” Nem érdektelenek az igazolás jogászi fordulatai. A fogalmazványt, pecséttel ellátva V. Szuetyinova írta alá. A dokumentumra az írónak a Magyarországra való visszatéréshez volt szüksége. Tudjuk, hogy 1955 júliusa Lengyel József számára az ügyek körüli „futko- sással” (az ő szava) telt el. Számos papírra, vallomásra, önéletrajzra volt igény, amíg a vonatra a jegyet megkaphatta ... Lengyel József 1955 nyarán érkezett haza, közel negyedfél évtizedes távoliét után. Indulása előtt Moszkvában kapott tanácsokat — hogy őrizze meg emberségét a bálványomlás közepette is — soha nem felejtette el. Az állomáson ugyan nem várta senki, de a nagy tapasztalattal rendelkező író (közel már hatvanadik évéhez) nem esett kétségbe: tájékozódott és beilleszkedett a hazai viszonyok közé. Pár hónap elteltével (1955. november 28-án) részletes önéletrajzot készített. Ez volt az első, hazatérése után, lényeges összegzése így életútjának. Az eddig publikálatlan kéziratos fogalmazvány sokat mond róla. 15
