Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 2. szám - Laczkó András: Tengerbe dobott kulcsok?: vonások Lengyel József portréjához

köteles vagyok azonban aláhúzni, hogy még akkor sem tartoztam semmiféle szervezetbe, és világnézetem e válságát anélkül éltem át, hogy fölléptem volna a kommunisták ellen.

A párttal való első és utolsó disszonanciám után 1924-ben Sallai elvtárs másodszor vont be a pártba, s többet én sem hagytam el. Tagja lenem az osztrák kommunista pártnak, majd pedig, amikor 1927-ben áttelepültem Berlinbe, a német kommunista pártnak.

A pártban egyszerű tagként vettem részt a mindennapi harcban, ezenkívül pedig újságíróként és a film munkatársaként dolgoztam. Ugyanebben az időben minden ingadozás nélkül alávetettem magam a párt Központi Bizottsága vezetőségének Ausztriában, majd Németországban, és semmiféle ellenzéki állásponton nem álltam.

1930. április 30-án érkeztem a Szovjetunióba. Itt rögtön elfogadták kiadásra könyvemet, a Történelmi riportot magyar, később orosz nyelven, aztán megjelentek novelláim, cikkeim stb.

Ezenkívül 1930-tól 1932 elejéig a Vörös Szakszervezeti Internacionálé szociális és gazdasági osztályán dolgoztam referensi minőségben és saját kérésemre mentettek fel e munkából, minthogy szabadabb akartam lenni az irodalmi munka számára, ezt egyébként Lozovekij elvtárs ugyancsak megerősítheti.

A későbbiekben irodalmi munkával és fordítással foglalkoztam, és ezenkívül a magyar folyóirat szerkesztője és a magyar szekció vezetője voltam »A külföldi munkások« kiadójában.

Ebben az időszakban éltem át a tisztogatást, noha nem voltam a Szovjetunió Kommunista (bolsevik) Pártja tagja. Az átlépésem elhúzódott az SZK(b)P-be, mert szükség volt ajánlásra a három ország kommunista pártjától, s amikor végre megkaptam mindezeket az ajánlásokat, a tagfelvétel az SZK(b)P-be egy időre szünetelt, aztán teljesen megszűnt a külföldiek számára.

1935—36-ban még dolgoztam a film nemzetközi munkásbizottságában is mint a forgatókönyvek konzultánsa. 1936 után csak a kiadókkal kötött szerződések alapján dolgoztam. A szovjet állampolgárságot 1936-ban vettem föl, ezzel feladtam osztrák állampolgárságomat, amelyet az emigrációban kaptam, minthogy sohasem volt és nem lehetett igazi magyar útlevelem. Ebben az osztrák útlevélben a saját személyi adataim voltak helyesen, de azt törvénytelenül adták ki, és nem volt nyilvántartva, tudniillik tulajdonképpen osztrák állampolgár sohasem voltam. így aztán abban az időben, amikor Magyarországon, Ausztriában és Németországban a fasizmus uralkodott, a Szovjetunióban kaptam menhe- lyet és munkát.

1938. február 21-én az NKVD szerve letartóztatott, és elvittek 8 év fogságba. Ez hihetetlenül nehéz időszak volt számomra, de ezzel együtt úgy tartom, hogy elkerülhetetlen megelőző intézkedés volt, amely összefüggött a külföldiek többségével szembeni érthető bizalmatlansággal, tekintettel a fasizmus és a háború fenyegetésére.

így visszatekintve erre az időszakra azt kívánom mondani, hogy bennem nincs elkeseredés, csüggedés és hangulatom nem levert. Kész vagyok munkámmal kiérdemelni a bizalmat, és minden erőmmel az új, még csak most alakuló, szabad Magyarország ügyének szentelni.

1947. II. 7.”

Itt több megjegyzést kell tenni. Az első: az autobiográfia határozott állítását a szovjet földre, Moszkvába érkezésről Szembesítés című regényében bizonytalanná tette. Ennek első fejezetében — Lassú keresi Bariczát — a hős Vorovszkaján járva emlékezett, hogy a pályaudvarról 1930. április utolsó napján vagy 29-én érkezett oda. Az egy napi eltérés nem érdemelne különösebb figyelmet, ha a regény nem a megélt szenvedések után íródott volna. A visszatekintő író számára ugyanis érthető módon mindazok a jelek váltak lényegessé, amelyekben felismerhető lett a későbbi események csírája. Ilyen volt 1930. május 1-je, mikoris a tribün helyett a menetet választotta. Azon a maga jószántából vonulhatott. Attól sem tekinthetünk el Joszif Pavlovics Lengyel önéletrajzánál, hogy a megírás pillanatában Alekszandrovban lakott. S ezt csak úgy tehette, hogy voltak segítői, kik befogadták, lakásukat, ruhájukat, élelmüket megosztották vele. A Szembesítésben szerepel egy név:

14