Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 2. szám - Laczkó András: Tengerbe dobott kulcsok?: vonások Lengyel József portréjához
megjelenésért. A korrektúrák csökkentése. — Klasszikusok kiadása. Miért nincs tervteljesítés? Káderkérdés. Tervteljesítés: ellenőrzés 74,5, kézirat 50,7.” Ismerős, a kort fémjelző megállapítások. Az önéletrajzi feljegyzést befejező részben a pártmunka (Parteiarbeit) kérdéseiről szól olyan bővebb magyarázatot igénylő sorokkal, mint „II. csoport (vagy csapat), óragyár Lepuhov.” Olvashatatlan rövidítések után augusztus óta meglévő nemzetközi kapcsolatokra célzott, valamint arra, hogy keveset sikerült megvalósítani elképzeléseiből (Wenig gemacht). Olyan munkát szeretett volna, amihez tanulnia, illetve tudnia kellett az orosz nyelvet: „Wunsch nach russische Arbeit”. Ez volt az egyik olyan vágya Lengyel Józsefnek, ami maradéktalanul teljesült, hiszen dolgozott A külföldi munkások kiadójában, forgatókönyveket írt és bírált el, 1936-tól szovjet állampolgár lett, íróként és szerkesztőként (műfordítóként) is köze volt a Sarló és Kalapács című folyóirathoz. Ezekről ugyancsak szerepelnek adatok feljegyzéseiben. Nem tudjuk, hogy élete során hány önéletrajzot írt Lengyel József. Az viszont pontos felmérés nélkül is világos, hogy vannak olyan autobiográfiái, amelyek különösen fontosak, szinte kulcsot adnak egy-egy pályaszakasz felméréséhez. Ilyen volt az, amit pár hónappal hazatérése után (1955 novemberében) vetett papírra, s ilyen az is, ami nemrégiben került elő hagyatékából. 1946—47 telén Lengyel József előtt — nyolcévi börtön, illetve száműzetés után — megcsillant annak a lehetősége, hogy hazatérjen az új demokratikus Magyarországra. Ekkoriban kényszertartózkodási helyet jelöltek ki számára, amit külön engedély nélkül nem hagyhatott el. Mégis megkockáztatta azt, hogy felkeresse a magyar nagykövetséget és segítséget kérjen hazatelepülési szándékának valóra váltásához. Reménnyel töltötte el, hogy a szovjet hatóságok felülvizsgálták a korábbi megalapozatlan ítéleteket, s döntéseik alapján a magyar emigráció több jelentős személyisége jöhetett haza. Lengyel József később szépírói formában is feldolgozta a jelzett időszak eseményeit, s elbeszéléseiben kitűnően érzékeltette azt a feszültséget, amit a sorsának fordulópontjához érkező ember belül érzett. Kényszerítve volt a kockázatvállalásra. Tudta, hogy a hatalom nem nézi jó szemmel útját, sőt ha leleplezik, akkor már jogi alapja is lesz egy újabb ítéletnek. A belső igazság mégis arra késztette, hogy megtegye a jónak látott lépéseket. Ilyen volt az autobiográfia megírása is. Orosz nyelven, kézírással készült. Nevét ezért jelezte Joszif Pavlovics Lengyelnek. Az utolsó bekezdés és a megírás dátuma — 1947. február 7. — bizonyítja, hogy valóban a hazatérés érdekében készült. Nincs utalás arra, hogy valamely hivatalhoz elkerült volna. A kézírás nyugodt, átgondolt munkát sejtet, a tartalom viszont figyelmeztet az íróban belül meglévő nagy feszültségre. (A fordításban Lajos Géza segített.) , Joszif Pavlovics Lengyel önéletrajza Magyar író vagyok. 1896-ban polgári családban születtem. 1916-ban, amikor még a budapesti egyetem filozófia karának hallgatója voltam, jelentek meg első irodalmi műveim. 1917-ben részt vettem a Sallai—Korvin antimilitarista csoportban, amely később a Kommunisták Magyarországi Pártjának egyik kezdeményező csoportja lett, és teljesen beleolvadt. A magyar forradalom idején a párt központi szervében dolgoztam újságíróként, és ezen kívül az Ifjúság Központi Bizottsága lapjának, az Ifjú Proletárnak voltam szerkesztője. Életemnek erről az időszakáról, aztán a későbbiről tájékozódni lehet Rákosi M. elvtárstól, Magyarország Kommunista Pártjának jelenlegi vezetőjétől. A magyar forradalom leverése után engem szintén üldözött Horthy ellenforradalma és kormánya. Unokatestvéremet, kimondottan miattam, állati kegyetlenséggel meggyilkolták. Ausztriába emigráltam, s ott folytattam tevékenységemet a Kommunisták Magyarországi Pártjáért. 1922-ben eltávolodtam a kommunista párttól, és úgynevezett »istenkereső« lettem, 13
