Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 12. szám - Gulay István: Életesszé N° 2: Hazámban élek

Gulay István

Életesszé № 2

Hazámban élek

(Lírai jegyzetek)

(Csoóri Sándornak)-Ж. ^.özelmúltunk ne szült volna regéket? Töméntelent. Termett emberszarvasokat, emberdisznókat, emberpilléket. Ezek az alakok (a kor kafkai, mondriani absztrakciója után) nem népmeséi tulajdonságokat öltöttek (mint például 1848 után), hanem történelmi panoptikumba kívánkoznak.

Huszadik századi regéink szereplői: múltba vesző árnyalakok olykor bepirosított fakó figurák, de akadnak köztük igazi hősök, színes, tártszívű emberek is, akiket immár sokszor lemosolygunk. De milyen jogon?

Nem mosolygom meg az emberpilléket sem. Sokan voltak. S nekem szépek. Az nem lehet ítélet róluk, hogy megpörkölődtek a társadalmi változások erős tüzében. Sötétből a fénybe szállva, vergődve nem magukért égtek meg.

1.

Becsukom szemem, és Papp Miska bácsit látom. Elcsap orra elől egy szúnyogot. Vastag parasztujjai közül kimenekül légy is, szúnyog is. Arcán a ráncok, mint eke, kapavágás, borona, kasza nyomai. Hangos „embör”, adduramistenderögtön-i^Kz. Vastag testű emberpillangó.

Ezerkilencszáznegyvenhat van. A tanyasi lány a Vittoria malomig cipővel a kezében jön, ott húzza fel, ha bejön a városba gyűlésezni. Papp Mihály úgy áll a dobogón, mint egy oszlop. Ilyen ember kell, aki becsukott szemmel is lát. Beválasztották a nemzetgyűlésbe, hiszen kimondja a legnagyobb szavakat: haza és népysúlyos a hangja, mint a harangé: „A haza a népé!” Fenyegetően dörgi: „Minden hatalom a dolgozó népé!”

Másnap meg hamis kutya acsarkodásával les kifelé a téeszelnöki szobából. Ha egyéni paraszt beszekerezik a közös földre, kocsit, lovat, rakományt rekvirál!

Fényesíti a csizmáját, lajbiban sül a verőfényben. Nincs apelláta, most ő az úr, övé a termelőszövetkezet, az ő szava erős. Úgy parancsol, hogy a tanyásszomszédja lelkében űr támad: bombatölcsér! Látom a mesét... Kiballag Papp Mihály a vasúti sínekhez. Sötét van, összekaparász egy csutakra való szalmát a learatott búzaföldről. Gyufát vesz elő, s amikor feltűnik a szeged—budapesti gyorsvonat, meggyújtja. Lobog a szalmacsóva, köröz vele a keze. Sikoltva fékez a vonat, a mozdonyvezető jégveréssel a szemében ugrana le a töltésről az emberhez, de az nagy hanggal elibe vág: „Én, Papp Miska nemzetgyűlési képviselő, föl akarok mönni Pestre!”

Nem újkori monda ez?! Gyönyörűsége, hogy hőse duzzad az erőtől, a hatalmas akarattól, ami csak a rámért feladat nagyságával mérhető. Fel kell szabadítani az országot —

14