Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 12. szám - Anóka Eszter: 'Ketten egyedül egy szigeten': elbeszélés

néni kiszólította Subit a sorból, kimentek a hallba, de valószínűleg Subi se tudott kit beárulni, olyan ártatlanul esett meg, ami megesett. Az egyik lány, akitől már úgyis megvonták egész évre a kimenőjét, hogy még Karácsonyra se mehetett haza, jelentkezett, hogy ő volt, ő csinált mindent. És bár Klári néni ezt maga se hitte, el kellett fogadnia, ha már ilyen lehetetlen helyzetbe hozta magát ezzel a makacs bűnbak-kereséssel. És akkor végre csördült a csöngő, hogy vacsora, s ők boldogan oldódtak, mozgolódtak, mire Klári néni mégiscsak rájött, mi ér többet ennek a bandának, mint a vigyázzba állás meg a bűnbak-keresés, és hogy tud úgy lesújtani rájuk, hogy az érzékenyen is érintse őket. Ma nincs vacsora, mondta, s többük hasa erre fájdalmasan megkordult, mert a sovány koszt miatt eleve reggeltől estig és estétől reggelig éhesek voltak, s ezért úgy várták az etetési időket, mint holmi disznók a moslékot, hogy a fájó éhségtől legalább ideig-óráig megszabaduljanak, és bosszúszomjasan állták végig a félórát még, a százszemélyes ebédlőben némán töltendő vacsoraidőt, vigyázzban.

’Ketten egyedül egy szigeten’. A röhejben nem érezték éhes gyomrukban a marást. A röhögés még éhségüket is elverte. Bumi nem tudott belekezdeni a történetbe. Aztán a meg-megújuló nagy röhögésben egyszercsak fölgyulladt a villany a hálóban s ott állt a terem közepén Klári néni az élénk arcfesték alatt halálos sápadtan és üvöltött, mi meg bebújtunk a lópokrócok alá és igyekeztünk nevetésünket visszanyelni, s ahogy lassan, talán a kimerültségtől, végre valóban el tudtunk csendesedni, kárörömmel gondoltunk arra, hogy Klári néninek nem jött össze a légyottja, mert különben a fene nem ette volna ilyen hamar haza.

Kátai Mihály tűzzománca

9