Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 12. szám - Szepesi Attila: Az estély: vers
Szepesi Attila Az estély A kutyát megugattam és csirkecsontokat dobáltam hátam mögé. Aztán a vörösbor következett. A Három-Szál-Szekfű házikisasszony ezüstlakatos fényképalbumát bizony lelocsoltam egy pohár szekszárdival — és pont a Kanári-szigeteknél! A képen a gomerai füttyös-emberkék állnak a hegytetőn, mögöttük az aranysárga (most narancsszín) napkorong s a kék (most lila) tenger. Nagy baj! Minek megy emberek közé, aki.. . valaki suttogott. És voltak egyéb baklövéseim, miért tagadnám? Az aranyfüstös falikárpiton nyomtam el a cigarettacsikkeket — sorjában öt fekete lyuk — egy csillagász hogy örülne öt ilyen újdonatúj fekete izének! Bezzeg engem senki meg nem dicsért! S hogy a gyertyát belecsöpögtettem az ananászkrémbe, utána pedig megtörültem bajuszom a kedvenc Lóripapagájjal? Azt már végképp el kéne hallgatnom, hogy összekevertem, mikor kell tapsolva Ó-t, vagy biccentve Á-t mondani. Bizony, tengernyi malheur! Hát így hívjatok meg máskor is az estélyre magamfajta kósza jegesmedvét! Chang Jong Lu tűzzománca 10
