Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Fóti Péter: Életminőség és lakásminőség
106 ALAP SZÁMLASZÁM KIEGÉSZÍTŐ 1 06 D39 6~5~^ 36.299,00-6.000,00 o,oci 2.694,0Q 30,00 33.023,0C Й aT RA Lé К : VÁLLALATI ТТПЛТ7ТШГГ AZ ELSZÁMOLÁST KÉRJÜK MEGŐRIZNI I Ha az elszámolással kapcsolatban észrevételt nem tesz, tartozását elfogadottnak tekintjük. ORSZÁGOS TAKARÉKPÉNZTÁR 19a6vben- HITELSZÁMLAK.EZELÖ F Tudnivalók a túloldalon! heti a lassú adósságfogyás miatt megélt disszkomfort érzést.) Az adósságtörlesztés a túlrobotoló életminőség-torzuláson túl pszichésen is depresszív hatású lehet. A már elszabadult lakásárak az eddig elemzett árkivédési stratégiákat — az életminőséget romboló kényszeréletmódokat — „szűkítik”, a választási lehetőségek „csökkennek”. Mai vizsgálatok tanulsága szerint ugyanis már nem elegendő a kizárólag önerőből való építés, az egyéb költségek — anyag, szállítás stb. — száguldása miatt a saját építés túlmunkáján túl még szükséges túlmunkát vállalni, hogy tető alá kerülhessen az otthon. Tehát megduplázódik az otthonért való kényszer-túlmunka, s így méginkább megsokszorozódnak a kényszeréletmód káros következményei. A lakásmizéria ily módon a nagy nemzeti sorskérdések — demográfiai fogyás, Európában a legrövidebb várható életkor, alkoholizmus, öngyilkosság, egyéb devianciák bővülése stb. — egyik fontos, negatív hatótényezője. Azaz a magyar ember Kőműves Kelemenként saját kezével épít „szabadidejében”, s még külön pénzszerző túlmunkát is vállal, mert másképp ma már aligha érhető el az otthon. (A robotolást bővíti az eladósodás miatti kényszertúlmunka, lett légyen szó saját- ház-építésről, lakásvásárlásról, otthonfelújításról.) Mivel az életfeltételek egyre drágulnak — miközben a reálbér, a reáljövedelem csökken —, az eladósodás kritikus határhoz érhet. Több szakember állítja ma már, hogy egyre többen hiteltörlesztő képességük csúcsára jutottak — ennek zömét a lakás miatti eladósodottság okozza —, további anyagi terhet elvállalni képtelenek, sőt a mostani fizetési kényszerkötelességük sem áll arányban maximális teljesítménylehetőségük ellenértékével. A túlmunkában eltorzított életminőségű ember ez esetben csak egyet tehet: krachot jelent, maga kér önmaga ellen csődeljárást, pedig a válságot nem elsősorban önmaga okozta. Az OTP-ben gyarapodnak a fizetésképtelenségi bejelentések, foglalkozni kell a hitelek esetleges átütemezésével, kényszerű elengedésével. Ezek a kényszermegoldások azonban nem érintik a lényeget — miközben a hiteltörlesztési biztonságot fenyegetik, s az átütemezésekkel, az elengedésekkel más egyen- lőtlenségi forrást visznek a rendszerbe —, nem járulnak hozzá a lakáskérdés megoldásához, döntően nem javítanak az életminőségen. 44
