Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 11. szám - Füzi László: Ötszáznégy óra: egy kazahsztáni és kirgiziai utazás leírása
régebbi énjét, gazdájának hű szolgája lesz ... (A költő kísérője ekkor már tudta, milyen könyvről van szó. Régi szokása, hogy az őt érdeklő könyveket már megjelenésükkor megvásárolja és cl is olvassa. Már jó ideje tudja, hogy ez a szokása az új könyveknek való kiszolgáltatottságát hozta magával s ráadásul napi munkájától is elvonja. Amikor ezt észrevette, akkor arra is fel kellett figyelnie, hogy ez a szokása lassan fölöslegessé vált. Rég találkozott már ugyanis olyan könyvvel, amelyet a megjelenésekor elkapkodtak, legtöbbnél a két év múlva esedékes árleszállítást is meg lehetne várni. Tudatában volt mindennek, szokását azonban mindmáig megtartotta. S amikor valami — mint például most ez az utazás — szokott életritmusából kizökkentette, akkor feleségét bízta meg a könyvek beszerzésével. Az otthon hagyott listán ott volt Musza Muratalijev könyvének címe is. Hazatérte után, a felgyűlt könyvek közt azonban hiába kereste éppen ezt; lassanként ugyanis azt is meg kellett tanulnia, hogy a vásárlást már azért sem lehet elsietni, mert már a könyvek megjelenése is késik. így aztán az Egy vadászsólyom története című könyvet is csak jó néhány hónapos késéssel olvashatta el, 1987 márciusában.) Miközben a költő kísérője az otthon hagyott listára gondolt, az író folytatta a történetet, de már nem is a sólyomról beszélt, hanem az emberről, aki nem találta meg az utat a sólyom leikéhez, csak azt akarta, hogy az engedelmeskedjék neki, mint a kutyája. A saját leikéből a sólyoméba ültette át a kapzsiságot és a mogorvaságot... Találkozások, találkozások ... Nem tudták, hogy volt-e a találkozásoknak valami előre eltervezett rendje, vagy csak a véletlen állította egymás mellé a különböző eseményeket... Az írószövetség udvarán Tolsztoj szobrával találták magukat szembe, s ha a Tolsztoj- múzeumba nem is sikerült eljutniuk, a másik nagy klasszikus, Dosztojevszkij emlékmúzeumát megtekintették. Dosztojevszkij apja a moszkvai szegénykórház orvosa volt, a kórház melletti lakásban született Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij is. A család lakása ma múzeum: tárgyak, metszetek, könyvek; a környezet hitelesen idézi az író világát... A múzeumi, múlt századi hangulatot őrző környezettel azonban nem lehetett sokáig azonosulni. Rövidesen már a Kalinyin sugárúti valóban óriási könyváruházban, majd a mellette lévő hanglemezüzletben próbáltak eszmélni. (A költő kísérője itt értette meg igazán, hogy Moszkva különböző kultúrák találkozási pontja: grúz, örmény, kazak, kínai lemezeket talált egymás mellett. A könyváruházban még inkább megdöbbent: úgy tartotta magáról, hogy meglehetős biztonsággal tájékozódik a magyar irodalomban, s mellette a magyar nyelven számára — is — közvetített világirodalomban, a különböző nyelvű, vagy a különböző nyelvekről oroszra forditott könyvek sorát látva azonban sajnálattal gondolt itteni — ismeretlen — sorstársára: vajon van-e valaki, aki áttekintéssel bír az egész itteni irodalmi termésről? Nyomon követhető-e a számos nép, nemzetiség irodalmának alakulása? Vagy a különböző népek irodalma önmagában fejlődik, s a természetes kiválasztódás útján fordíttatik oroszra? Ez így nyilvánvalóan nem igaz. De hát akkor miféle rendje alakult ki az irodalmi érdeklődésnek és értékelésnek?) A hanglemezüzletből érdekes, rekedtes hangot „vittek” magukkal... Hallották ezt a hangot autózás közben, beszélgetések alatt, itt Moszkvában és később Alma-Atában is. A hang Viszockij hangja: korai halála után a színész-költő-énekes népszerűsége óriási, s ez a népszerűség már-már politikai erővel bír. Még aki a szöveget nem érti, az is megérzi a dalokban azt az erőt és azt a kihívást, amellyel Viszockij a világhoz fordult. (Esti beszélgetéseiken a költő és kísérője sokat meditált azon, hogy náluk odahaza miért nem tűnt fel Viszockijhoz hasonló költő- énekes-színész. Megállapították, hogy az irodalom könnyen eljuthatott volna a zenében jelentkező mozgalmakhoz, mi több, színész is akadt volna hozzá — a hiánynak azonban mégsem tudták magyarázatát adni.) * * * A költő álmatlanul ült a repülőgép ablak melletti ülésén. Kezében térkép, a lenti világban próbált tájékozódási pontot keresni. Az éjszakai vaksötétben azonban ilyen nem akadt. Tíz évvel ezelőtti utazása jutott eszébe? „Száll az IL—18-as Eurázsia fölött Kelet felé a 12
