Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Sümegi György: Aktivisták Kecskeméten: Kassák- és Ignotus-levelek Budai Dezsőhöz
való fogalmazás, a már-már tiszta képes-beszéd. Kassák első verseskötete (Éposz Wagner maszkjában, 1915) egyes versei kapcsán futurizmust szoktak emlegetni. Bori Imre szerint „az erősen pikturális indítékok (...) arra figyelmeztetnek, hogy itt már látásmódjával, temperamentumával kell számolnunk. Egy-egy képe festői jelzet és gesztus egyszerre, s a képei faktúrájára vannak már kihatással”. Ezt látszik bizonyítani Carlo Cárrá Anarchista temetés című festménye ihletésében fogant novellája is. „A Júliusi földeken-ve jellegzetesen kassáki „mozgás”, „szín” jellemző — maradandó emlékeként a vers és a képzőművészeti látás és verskép-festés találkozása pillanatának, melyben a jellegzetesnek tudott futurista —expresszionista—kubista képekre valló vonalak nem külsőségei a versnek: Monumentalitás. Kék — kék— kék. Vízszintben sárga, geometrikus táblák. Szél. Hő. Földszag. A nap csurog, s a sárga táblák visszadobálják a vörös napot”. Ugyanezen alapvonását erősíti s emeli ki a művészettörténész érveivel Körner Éva: „Kritikusai már első versei olvasásakor, 1912-ben észrevették festői látását. Ekkor főként szavakkal festett, bár kezdte lerajzolni is azt, amit látott. (...) 1916-ban A Tettben megjelent egyik novellája, akár nagy erejű rajz is lehetett volna. Címe: Portrait szénnel”. Tény, hogy 1915-ből maradtak fönn tájakat ábrázoló, erőteljes tollrajzai és a Magyar Nemzeti Galéria őriz egy 1916-os tusrajzát, aminek valószínűsíthetően Kecskemét környéki homokbuckák voltak a „modelljei”, még akkor is, ha már szinte ezidőtt eljuthatott Kassák azon fölismeréséhez, hogy „az új festő szeme elé állított modell nem lefestendő téma, csak formákra emlékeztető matéria a „teremtő akaratnak”. Ez a „teremtő akarat” lett ezután szülője klasszikussá vált festményeinek, képarchitektúráinak. Most, visszapillantva még az 1916-os nyár elképzelhető tanulságaira, nagyon is valószínűsíthető, hogy őt a képzőművészek körében Kecskeméten (is) eltöltött hónapok ahhoz a fölismeréshez segítették, hogy új lapjában, a Má-ban „Taktikai szempontból a hangsúlyt egyelőre tegyük át a képzőművészetre, mondtam; tartalmában nehezebben ellenőrizhető, mint az irodalom, formavilága gazdagabb lehetőséget nyújt”. Igaznak és túlzás nélkülinek érezzük azt, hogy „a nagybányai művészet megújulásától a látvány új képi megfogalmazásáig vezető utat” (Szabó Júlia) bejárt kecskeméti művésztelep segíthette Kassákot az új lap ilyen nemű cél-tisztázásában, koncipiálásában. Magára maradt töprengéseiben, „a jelen nagy pillanatai és a jövő tennivalói felől” gondolkodva a kecskeméti csöndes nyárban, forró kánikulában juthatott el az új lap határozott eszméjéig. Az irodalomról vallott nézetei terjesztéséhez, s talán töprengéseihez is talált — a művésztelepi alkotókon kívül — egy kecskeméti „aktivista” írót: Buday Dezsőt. Kassákkal, a Kassák-körrel és folyóiratukkal, A Tett-tel Buday kereste a kapcsolatot. A pécsi születésű, Kolozsvárt jogvégzett, kecskeméti jogakadémiai tanár szociológia, nyelvészet, esztétika stb. mellett irodalomtörténettel (megírta pl. Kisfaludy Sándor és Szegedy Róza szerelmét: Százéves szerelem nyomán. Pécs, 1906.) és irodalmi kísérletekkel (vers, novella, regény) egyaránt foglalkozott. Feltehetően szívósan ostromolta kézirataival az irodalmi lapok szerkesztőségeit, A Tettet ugyanúgy, mint a Nyugatot. A szenvedő ember című, 1916-ban két kiadást megért könyvét beküldte A Tett szerkesztőségébe. Komját Aladár Hungaricus-t (1916 körül ezt az álnevet használta Buday), azt az írót mutatja be, aki „az első magyar futurista írónak” nevezte magát. „Nem mellőzhetjük el hallgatással ezt az első futurista ízű magyar regényt, nem annyira tartalma, mint inkább formabeli újság keresése miatt.” A formakeresés újdonságát elismeri A Tett arról a regényről, amit neveztek futuristának (Komját Aladár), utópikusnak (Orosz László) és a „modern sci-fi egyik előhírnöké”-nek (Lőrinczy Huba) is. Buday munkásságának irodalomtörténeti mérlegelői (Joós Ferenc 1968; Gaál István 1969; Lőrinczy Huba 1974; Orosz László 1975) közül egyedül Orosz László vette észre stílusának Kassáki gyökereit („mind verse, mind regénye stílusán Kassáknak, a Ma 73
