Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Sümegi György: Aktivisták Kecskeméten: Kassák- és Ignotus-levelek Budai Dezsőhöz
modern művészetet, az új szellemű képzőművészet ügyét — korábban, mint Kassák lapjában egyáltalán megjelenhetett. Az Alföld jelentős szerzőgárdájába tartozott az akkor Paix álnéven író Buday Dezső is, akivel Kassák közvetlen kapcsolatba került a kecskeméti értelmiségiek közül. Képzőművészeti szempontból Kecskemét, maga a kecskeméti művésztelep, a neósok fellegvára mindenképpen továbbvezető és fontos láncszem az aktivizmushoz, átvezető a nagybányai természetelvűségtől Gauguin, Cézanne tiszteletén („Matisse-tanítvány volt Perlrott Csaba is, de Cézanne-t imádta” — Gráber Margit találó sommázata az igazodásokról) a posztimpresszionizmustól a kubizmusig, a kutató művészet elvének fölismeréséig és szétszakíthatatlan társadalmi-művészeti forradalmat váró-valló aktivizmusig. Ez a talaj, ez a művészeti környezet szinte előkészített volt (pl. Az Alföld folyóirat társadalompolitikai irányultsága) a Kassák-kör befogadásához Kecskeméten. Még akkor is így van ez, ha az 1919 utáni érában természetszerűleg alig-alig volt visszhangja mindennek. Mindennemű túlzás és az évfordulók árnyékában gyakorta előforduló lakkozás nélkül is nyilvánvaló: a Kecskeméten otthont, új művészetre lehetőséget teremtő neósok szállás- csinálói a Kassák-körnek is, nélkülük alig képzelhető el az aktivizmus kecskeméti megjelenése. A századforduló legizmosabb, Kecskeméten jellegadó építészeti törekvései, Lechner Városházának összművészeti modelljellege, a Lechner-követők szecesszionizmusa és a Fiatalok (Mende Valér pl.) racionalitása s épületeik funkcionalizmusa a zavartalan és szinte előkészítésül szolgáló átmenetet biztosította az aktivizmus megtapadásához. Kassák jellemzése a Kecskeméten dolgozó festőkről: „Ezek a festők voltak a magyar „vadak”, akik ki akartak törni a „ketrecből”: a kubizmus felé igyekeztek, de az expresszionizmus legtöbbjüket eltérítette eredeti céljuktól. A fiatal magyar csoport mindamellett éppen úgy áttörte a magyar tradíciókat, mint francia társaik a művészet párizsi korlátáit”. Kassák ez utolsó, igen hízelgőnek tűnő mondata talán a megszépítő messzeségből fogant enyhe túlzás is, de persze jelentékeny igazságtartalommal. Való igaz, hogy Kmetty, Perlrott Csaba, Galimberti-Lanow Mária „több festményén valamilyen vidékiesen megemésztett kecskeméti „kubizmust” fedezhetünk fel a tízes években” (Szabó Júlia). Kmetty „még a levegő és a fény megszerkesztésével az orfizmus fényarchitektúráját is igyekszik megközelíteni”, Perlrott Csaba viszont „nem tisztázta teljesen a kubizmus tanulságait, művén a kubista képépités az akadémikus komponálás szabályaival egyesül”. Vagyis: gellert kapott, megtorpant, nem tudott átfejlődni-átváltozni a kecskeméti „kubizmus” mássá, akár expresszi- onizmussá. Kicsit, legalábbis kis időre csapda maradt. Hogy nem lett végül is kelepce, ettől részint a tradíciókhoz való visszakanyarodás (Perlrott) és egy következetes, szellemileg is megerősitett életmű-alapozás (Kmetty) mentette meg a legkarakteresebb képviselőit. Küldetésüket azonban így is betöltötték: az új művészet, a Nyolcak szelleme, az experi- mentalitás mellett érveltek a műveik sikerrel, ha úgy tetszik Kassákék előtti talaj-előkészítésül. Munkájuk ilyen szempontú továbbfejlesztője, más aspektusú továbbvivője Uitz Béla, aki a kecskeméti művésztelep legaktivistább aktivista művésze. 1916-os termékeny nyarának eredménye: több mint húsz mű, tusrajzok, rézkarcok, festményvázlatok. Az anyaságtéma újabb és újabb, egyre érettebb darabjai, Fürdőző-variációk s különféle arc- és fejlett drapériatanulmányok kerültek ki a kezéből. (Később, a Ma utolsó évfolyamában Kassák helyet adott Kahána Mózes éles, elsöprő kritikájának a kecskeméti művésztelep 1919-es Ernst-múzeumi bemutatójáról: „A kommunista államban, ahol az új világ materiális alkatát és morális lényegét csinálják nekünk: az ilyen művészetet, mint a burzsoáziához tartozót, mint a minden igazságtalanságot igazoló, demoralizáló és konzerváló valamit, elpusztítják — és joggal pusztítják a forradalmi, világszemléletes művészetnek, az új morál felépülésének az érdekében”. — Ma, IV/2. Joggal föltehető azon kérdés is, hogy Kassák vajon rajzolt, vagy festett-e a kecskeméti nyarán? Ha másként nem, hát szavakkal bizonyosan festett, írhatnám indokolt sarkítással, de igazságként is egyúttal. Vagyis hogy biztosan írt Kecskeméten verset, prózát s ráadásul mindezekben nála ezidőtt egyébként is fölerősödött a határozott s kontúrozható képekben 72
