Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Sümegi György: Aktivisták Kecskeméten: Kassák- és Ignotus-levelek Budai Dezsőhöz
Sümegi György Aktivisták Kecskeméten (Kassák- és Ignotus-levelek Buday Dezsőhöz) Л. Ж.ássák az Egy ember élete című önéletrajzi regényében részletesen beszámol a kecskeméti művésztelepen eltöltött nyaráról (lásd: III. kiadás, Magvető Kiadó, Bp. 1966. 992 —1003. — ezentúl idézetek innét). Első feleségével, Simon Jolánnal együtt az akkor a művésztelepen dolgozó Uitz Béla festő- és grafikusművész (Kassák sógora, barátja s munkatársa is egyben) számára kiutalt villában, Falus Elek volt műtermében laktak. „Uitzék egy egész villát kaptak a művésztelepen, ha nehezen is fog menni, de úgy gondoljuk, néhány hónapig ellakhatunk velük az épületben.” Kassák Kecskemétre érkezése után közvetlenül kapja meg a „minden-lében-kanál ember”, Balázs Béla levelét, aki azt kéri, hogy „küldje meg nekem mindig a lapot (A Tettet). A Nyugatot akkor se nagyon olvastam, amikor még írtam bele és most...” Kassák végül is nem teljesíti Balázs kérését („Sokkal messzebb jutottunk már elvi szempontjainkkal, mintsem hogy ilyen írókkal kívánnánk fönntartani az összeköttetést”). Kassák Kecskeméten is dolgozik: „Egy nemzetközi szám kiadására készülünk.(. ..) Többen elutaztunk Budapestről, sűrűn leveleztünk egymással, a akik otthon maradtak, vállalták a lap nyomdai rendezését”. A Tett 16., nemzetközi száma „vezető cikkében” írta (talán Kecskeméten?) Kassák „Nemcsak abszolút értékű művészetet hozunk, hanem fájó elevenségünket is jelezni akarjuk az ájuló magyar ugarról”. A nemzetközi szám „általános föltűnést keltett. (...) Mi vagyunk az elsők, akik a háború alatt szimpátiával és megbecsüléssel szóhoz juttatjuk Magyarországon a szerbeket, oroszokat, franciákat, angolokat, olaszokat és a többi nemzeteket, akiknek a kormányaik ugyanolyan halálos ellenségei Magyarországnak, mint amilyen halálos ellenségük őnekik a magyar kormány.(.. .) Derék cselekedet volt ez tőlünk, és jól érzem magam a kecskeméti művésztelepen a csöndben és nyárban. Uitzékkal is megvagyunk valahogy. Ők a földszinten laknak a villában, mi fönn a manzárdban.” Az Egy ember élete kecskeméti elemei nyomvonalán haladva vizsgálom Kassák kecskeméti nyarát, de mielőtt továbbmennék, hozzá kell vennem Kassák Az izmusok története (Magvető Könyvkiadó, Bp. 1972.) könyvéből Az izmusok Magyarországon fejezet idevágó megjegyzéseit, valamint Szabó Júlia (A magyar aktivizmus története. Művészettörténeti Füzetek 3. Bp., 1971; Uö.: A magyar aktivizmus művészete 1915—1927 Corvina, Bp. 1981.) és Körner Éva—Bori Imre fontos jellemzéseit (Kassák irodalma és festészete. Bp. 1967.) Kassák — mint írta — jól érzi magát a villa manzárdjában, a forró nyárban. „Úgy élünk, mint a vademberek. Mezítláb, félig mezítelenül. De ez csak a mi csoportunk. A többiek urak és előkelőségek körülöttünk, művészek, s ebben a kánikulában, ebben a magukra maradottságban sem tudják félredobni kicsinyes és alkalmazkodó pózaikat. De lehet az is, hogy ez a póz náluk már természet, s néha sajnálni is tudnám őket, ha nem lennének annyira nevetségesek itt, a szerény, csöndes fák, egészségesen illatozó virágok és éneklő madarak között. 69
