Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - VITA AZ ÉLET ÉRTÉKÉRŐL ÉS MINŐSÉGÉRŐL - Konkoly Csaba: A visszalépés lehetetlensége: [vita az élet értékéről és minőségéről]
részletes feltételeket ír elő a művi vetéléshez. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a röpke néhány évtizedes abortusz gyakorlattal tették tönkre a nők tömegeit, hiszen ma már egyértelmű, hogy a tiltott időszakban évente több mint százezer magzatot hajtottak el „feketén”, nem is mindig szakemberek, a körülményekről már nem is beszélve. Ekkor valóban veszélyben voltak a nők. Megjegyzem, hogy ma is bűncselekmény az engedély nélküli abortusz. Ma az abortuszok egy részét azért csinálják — hála az ultrahangnak és egyéb modem eljárásnak —, hogy megakadályozzák a nyomorék, szellemileg fogyatékos gyermekek világra jövetelét. Ugyanígy megengedett, ha a terhes nőnél fennálló egészségügyi ok .azt indokolja. Hatályos jogunk akkor is lehetőséget ad a művi vetélésre, ha a terhesség bűncselekmény következménye. Ugyanígy akkor is, ha a terhes nőnek, illetőleg házastársának nincs saját tulajdonú beköltözhető lakása, vagy önálló bérlakása. A felsorolás nem teljes, de mindenképpen érzékelteti, hogy a magyar jogrendszer nem általában engedi meg az abortuszt, hanem csak meghatározott feltételek esetén. Amennyiben ezek az egészség- ügyi, szociális stb. feltételek fennállnak, akkor úgy gondolom, meg kell adni a lehetőséget az érintett személynek, hogy dönthessen terhessége megtartásáról. Kunszabó Ferenc legélesebben akkor fogalmaz, amikor hiányolja a természetes kiválasztódás alkalmazhatóságát az emberre, és szerinte létérdekeinket felismerve „újra le kell szögezni az élet szem előtt tévesztett alapelveit, ki kell mondani a kimondandókat...” Természetesen a homoszexuálisok is megkapják a magukét, mert paraziták, közösségellenesek. Ugyanis nem csinálnak, nem szülnek gyereket. Ehhez csak annyit, hogy a népesség Magyarországon, de a világ más államaiban sem a homoszexuálisok miatt csökken, és nem tudni például az író mit tervez azokkal, akik nem homoszexuálisak, de nem akarnak, vagy nem tudnak gyermeket nemzeni, ill. szülni. Több témával felesleges is vitatkozni, hiszen például az antibébi tabletták analógiájára a legtöbb gyógyszert ki lehetne dobni, hiszen ha nem az előírt módon, időpontban, orvosi ellenőrzés nélkül stb. szedik, akkor rendkívül káros következményekkel járnak. Megismételve a bevezetőben írtakat, ismét hangsúlyozom: Kunszabó Ferenc olyan kérdéseket vetett fel, amelyek valóban égetőek és kell is róluk beszélni. Én csak a megoldás módját vitatom, ugyanis az visszalépést jelentene az emberiség fejlődésében. Úgy vélem korunkban mód van az említett problémák másként való megoldására is. Ezeknek az útját, módozatát kell keresni, nem pedig a spártai módszereket követni. Konkoly Csaba 68
