Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - "Iszonyú rendet vágtam": beszélgetés Simonyi Károly Kossuth- és Állami-díjas professzorral: az interjút Staar Gyula készítette

róluk is megemlékeztem könyvem második és harmadik kiadásában. A névtelen tanárokról, a tudomány ismeretlen közkatonáiról, akiknek egyetlen tudománytörténész sem állít emlékművet, pedig az ő hitük, emberségük, áldozatvállalásuk nélkül a tudomány sem haladna így előre.

— Mennyire európai könyv „A fizika kultúrtörténete”?

— Kezdettől arra törekedtem — ezt most félve mondom ki: kissé magyarságom rovására is —, hogy könyvem európai legyen. Ennyi évvel és ennyi könyvvel a hátam mögött „A fizika kultúrtörténetét” már úgy írtam, hogy előreláthatólag le fogják fordítani idegen nyelvre. Én büszke vagyok magyarságomra, ilyen könyv megírásánál mégsem lehettem provinciális. Minden célozgatás nélkül őszintén megmondom, nekem van egy igen kiváló fizikatörténet könyvem. Széles látókörű, szép idézetekkel teli, Moszkvában kiadott történet. Ugyanakkor olyan fejezetei vannak, a fizikatörténetet úgy osztja fel, hogy Lomonoszov előtti és Lomonoszov utáni fizika. Ilyen könyvet nem lehet eladni a nemzetközi piacon. Soha, semmilyen nyelvre nem fordítják le, holott kitűnő munka. Én olyan könyvet akartam készíteni, ami bár magyar áru, mégis ki lehet állni vele a világ elé. Magunk között elmondhatom, természetesen meglátszik könyvemen, hogy magyar ember írta. Ahol csak egy parányi hivatkozást is találtam a nemzetközi irodalomban magyar kutatókra, eredményekre, azt mind bevettem én is a könyvembe. De hát, igazán kiemelkedő elme, kit világszerte idéznek, s kire rajtunk kívül más ország nem tarthat számot, csak Eötvös Loránd volt — természetesen most a fizikáról beszélek. Könyvemben tehát az európaiság, az európai gondolat hódító útját igyekeztem nyomon követni, s meg akartam mutatni, hogy az európai kultúra Magyarországon mindig jelen volt. Ahol csak lehetett, mi csatlakoztunk ehhez a kultúrához, s ha a nyugati fizika kultúrájának alakításában nem is tudtunk nagyon aktívan részt venni, de benne voltunk a dolgok sűrűjében. Ezért törekedtem arra, hogy könyvem illusztrációi, csaknem mind, a hazai könyvtárban őrzött ősnyomtatványokból kerüljenek ki.

— Milyen világnyelven jelenik meg „A fizika kultúrtörténete?”

— A német kiadás nyomdai példányain az utolsó javításokat végezzük, jó esetben jövő karácsonyra megjelenik a könyv. Van egy teljesen kész angol nyelvű fordításunk is, de az amerikai kiadó, amellyel az Akadémiai Kiadó szerződést kötött, most visszamondta a megállapodást.

— Ezt nem értem.

— Ne részletezzük, többszörös melléfogások után alakult ki ez a helyzet. Most egy újabb kiadó jelentkezett Amerikából, az Akademie Press. „Érdekel az Ön könyve, milyen feltételek mellett hajlandó átadni nekünk” — írta a szerkesztőjük. Ma azonban már én is óvatosabb vagyok. Azt válaszoltam, várják meg a német kiadást, azt szinte bármelyik amerikai professzor kezébe nyomhatják véleményadásra, s a fordítókör is nagyon bővül. Őszintén szólva kicsit félek a bukástól Amerikában.

— Miért?

— Nézd, kint, a tengeren túl, egy könyvben vagy versek vannak, vagy képletek. Ott ezt nemigen lehet összeházasítani. Abban biztos vagyok, hogy az európaiaknak, a németeknek tetszeni fog a könyvem. Az ő kultúrájuk hasonló a miénkhez. Csak egy példát említek. Az Elméleti Villamosságtan könyvemnek most jelenik meg német nyelven a 9. kiadása. Oktatási rendszerükbe tehát tankönyvként illett ez a könyvem. Angolul is megjelent, egy kiadásban. Talán az elmúlt húsz évben elfogyott. Egyik ottani recenzens azt írta róla, ez a legizgalmasabb könyv, amit az elmúlt években olvasott, nem is érti, miként lehetett ennyi mindent összeírni benne, de fogalma sincs mit kezdhetünk vele oktatásukban. Ilyen állat pedig nincs! — ez volt az amerikaiak konklúziója. Egyébként most egy jugoszláv kiadó jelentkezett: egy éven belül ki akarják hozni A fizika kultúrtörténetét. Tervükben nem sok realitást látok.

— Mit hozott a konyhára „A fizika kultúrtörténete?”

— A természettudósnak minden korban jó volt még valamit tennie a mindennapi munkáján felül, hogy megélhetését biztosítsa. Kepler ilyennek tekintette az asztrológiát.

22