Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - "Iszonyú rendet vágtam": beszélgetés Simonyi Károly Kossuth- és Állami-díjas professzorral: az interjút Staar Gyula készítette

Előadás közben

Moszkvában jól ismerték, hiszen oroszul is olvashatták, és nagyra értékelték az Elméleti Villamosságtan cimű munkámat. Tankönyvként használták. Nem akarlak fárasztani a részletekkel, 1970. december 31-én az Elméleti Villamosságtan Tanszék ajtajáról lecsavaroztam a névtáblámat, és hogy a folyamatot irreverzibilisnek tartom, az üveglapot leejtettem a kőre.

— Mi volt aláírva?

— Tanszékvezető egyetemi tanár.

És mentem helyet keresni. Kiderült, mindenki fél tőlem. Senki nem hitte el, hogy én már nem akarok semmit, csak tanítani. Azután ide kerültem. A Műegyetem St. épületének 216-os szobájába. Csend, nyugalom vesz körül, és béke. Rádöbbentem, ez való nekem. Életformám lett a visszavonultság. Igaz, az emberek is segítettek ebben, hosszú időn keresztül nemigen mertek velem találkozni. Volt, aki szakmai tanácsot kért. Mondtam, jöjjön ide, megbeszéljük. „Ne haragudj — sajnálkozott —, nem lehetne valamelyik presz- szóban találkoznunk, mert még meglátnak, hogy hozzád mentem.” Abban az időben az egyik aspiránsom csak úgy védhette meg disszertációját, hogy kitörölte aspiránsvezetője nevét!

— Ennek azonban már vége.

— Vége. De megszoktam a magányt, s mivel erőm is egyre fogy, így ma már magam őrködöm fölötte. Van még elvégezni valóm, s ehhez minden csökkenő energiámra, időmre szükségem van.

— Milyen jelei voltak, miből érezted a fagy engedését magad körül!

— A Művelődési Minisztérium felkérésére elnöke lettem az egyetemi felvételi feladatokat kitűző országos bizottságnak. Az ELTE Jogi Karán nemrég történtek fényében méginkább láthatod, ez milyen nagy felelősséggel járó bizalmi feladat. Az Akadémia pedig arra kért fel, legyek az aspiráns felvételi bizottság elnöke.

— Azután pedig Állami-dijat kaptál A fizika kultúrtörténete cimű nagyszabású munkádért. Professzor úr, nem bánt az, hogy nem vagy akadémikus?

— Nem érzem magam elég tehetségesnek ahhoz, hogy akadémikus legyek.

— Furcsa ezt hallani. Meggyőződésem, ha ma szavazni kellene, a kutatók óriási szótöbb17