Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - "Iszonyú rendet vágtam": beszélgetés Simonyi Károly Kossuth- és Állami-díjas professzorral: az interjút Staar Gyula készítette

és modern tudományág professzora, az atomfizikáé. Rendszeres látogatója lettem előadásainak.

— Az egyetemet elvégezve azután az Atomfizikai Tanszékre kerültél. . .

— Nem, először még a Villamos gépek és mérések tanszékén dolgoztam, villamosméréseket oktattunk, villamosgép-rajzokat ellenőriztünk. Engem azonban az atomfizika vonzott. Elhatároztam, becsöngetek Bay Zoltán tanszékére és előadom, itt szeretnék dolgozni. Sokáig mégsem mertem megtenni. Volt ugyanis egy nagyon szigorú, szúrós szemű adjunktusa, Papp György. Tartottam tőle. Azután mégis erőt vettem magamon, és fölmentem a tanszékre. Legföljebb kirúgnak. Papp György nyitott ajtót, elég nyersen rámszólt: — Mit akar?

— Nézze, ne haragudjék, nagyon szeretnék bejárni önökhöz, mert... — kezdtem elbizonytalanodva, de félbeszakított. — Na végre, tudhatta volna, hogy már régen várunk magára.

Később végleg átmentem az Atomfizika Tanszékre. Közelebbről megismertem Papp Györgyöt. Kiderült, hogy tüskés külseje egy csodálatos, érző szívű embert rejt. A ke- ménybeszédű, de jámbor, roppant nagy tudású embert nagyon megszerettem. Tragikus körülmények között külföldön hunyt el, halálhíre mélyen megrendített.

— Professzor úr, később tagja lettél annak a kutatócsoportnak, amely Bay Zoltán vezetésével megvalósította a ma már világhírűnek minősülő Hold-radar kísérletet. 1946februárjában egy amerikai csoporttal egyidöben „meglokátoroztátok” a Holdat. Új tudományág, a radarcsillagászat született munkátok eredményeként.

— Igen, így van.

— Meg kell kérdeznem, mert nem értem, és fúrja is az oldalamat a kíváncsiság, miért hallgat Simonyi Károly a Hold-radar kísérletről, abban végzett munkájáról? Látványosan kerülsz mindenféle ünneplést, amely nektek szól.

— Nehéz beszélnem erről.

Bay Zoltán jobbkeze voltál.

— Nem, nem egészen.

— Elméleti számításaid szükségesek voltak a kísérlet sikeres megvalósításához.

— Jó, jó, rendben van. A „Вау-csoport” a második világháború alatt mikrohullámú kísérletek végzésére, pontosabban a radar kifejlesztésére alakult. Az Egyesült Izzó kutatólaboratóriumát a Honvédelmi Minisztérium jelölte ki a megvalósításra. A kísérletben részt vevők katonai felmentést kaptak a háborús szolgálat alól. A Holdra mikrohullámú jelet küldeni, azt detektálni, Bay Zoltán későbbi elképzelése volt. Ő volt a vezetőnk, ontotta az ötleteket, intuitív készségében messze mindannyiunk fölött állt. Nagy fizikusnak, igazi tudósegyéniségnek tartottam. A második ember az előbb már említett, testvéri jó barátom, Papp György volt, ő kritikai érzékével magasodott fölénk. Én egy kicsit kilógtam a sorból, a legjobb esetben is csak a harmadik helyre pályázhattam. Elmesélek valamit, ebből megértheted hozzáállásomat a kísérlethez.

A háború végén elvittek katonának, hadifogságba kerültem, de nemsokára visszatértem. A következőket tapasztaltam. Az addigi kutatásban végzett munkámat nekrológszerűen túldicsérték, nemigen számítottak arra, hogy a hadifogságból élve kikerülök. Úgyis meghalt szegény, gondolták.

Hazatérve kétségbe ejtett a rommá vált Budapest látványa, alig volt ép ház a fővárosban. Nem titok, az Egyesült Izzót leszerelték, elvitték berendezéseit. Az Izzó laboratóriumához nem nyúltak, Bay Zoltán kedvéért meghagytak egy berendezést a Hold-radar kísérlet számára. Láttam, javában folytatják e tisztán elméleti jelentőségű kísérletet akkor, amikor az ország romokban hevert. Nem, akkor én nem értettem egyet a radarkísérlet továbbvitelével, hittem, más, sokkal fontosabb feladataink vannak. Most már belátom, tévedtem. Az ország mégiscsak felépült, felépítették nélkülünk is, akik ott az Izzóban az alapkísérleten dolgoztunk. A magyar Hold-radar kísérlet pedig nemzetközi hírű lett, máig emlegeti a világ.

Értsd meg, ezért nem hagyom magam ünnepeltetni, mert bár részt vettem a kutatások10