Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1987 / 10. szám - "Iszonyú rendet vágtam": beszélgetés Simonyi Károly Kossuth- és Állami-díjas professzorral: az interjút Staar Gyula készítette

fizikai megismerés alapjai” könyvét és Веке Manó: „Bevezetés a differenciál- és integrál- számításba” kötetét is nagyon szerettem. Ezek az olvasmányok persze érdeklődésem fősodrába estek, de nem csak ezek érdekeltek. Világosan emlékszem még két vaskos kötetre, melyek rabul ejtettek. Az egyik Durant: „A gondolat hősei”, a másik Wells különlegesen izgalmas „Nagy Világtörténelme”. A legkiválóbb emberek fordították, a tudósok véleménye megoszlott. De a gondolat hőseiről még Németh László is azt mondta, hogy filozófiai alapműveltségét onnan szerezte. Mire elvégeztem a középiskolát, már kellően fölizgatott az irodalom és a történelem is. Olyan szellemmel léptem ki a középiskolából, hogy a világon mindenről mindent tudni akartam. Kicsit sajnáltam, hogy pályát kell választanom, el kell köteleznem magam egyféle dolog mellett. Ezidőre már nem volt nagy probléma számomra, hogy az olvasnivalót milyen nyelven írták.

— Hány nyelvet tanultál a középiskolában?

— A latint, a németet és az angolt „hivatalból” tanultam, magánúton a franciát. Nevelőapám egyszer azt mondta: Milyen furcsa, tanuljuk a világnyelveket, a bennünket körülvevő népek nyelvét pedig nem ismerjük. Megértettem, mennyire igaza van, és megtanultam szerbhorvátul. Megjegyzem, nem szeretem ezt a kifejezést: megtanultam. Ez valami teljesség elérését sugallja, amit pedig lehetetlen elérni. Nem tudok arra a kérdésre válaszolni, hogy hány nyelven tudok, csak arra, hány nyelvvel foglalkoztam intenzíven. Később rájöttem, a szerb mégiscsak egy kis nyelv, és egy menekült grófnő segítségével elkezdtem oroszul tanulni. Amikor pedig a harmincas évek végén rövid időre diplomáciai kapcsolatba léptünk a Szovjetunióval, egy katalógusból kinézve azonnal rendeltem Moszkvából fizikakönyvet, s roppant kíváncsisággal végigolvastam.

Tehát, amikor a tizennyolcadik életévemet elértem, kinyílt a szemem, elég sokat láttam és tapasztaltam a világból, megismertem a jólétet, felismertem a nyomort. Kétségbeestem, rossz lelkiismeretemmel viaskodtam. Éreztem, keményen fel kell készülnöm, felhalmoznom magamban a tudást, ha valamit tenni akarok. Elhatároztam, minden részletet megvizsgálok, utána optimalizálok. Akkor, persze még nem így fogalmaztam.

— Érettségi után miért a Műegyetemet választottad?

— Említettem, nagyon szerettem a matematikát. Érdeklődésem lángját nevelőapám táplálta, aki műszaki ember volt, és elsősorban a matematikát szerette. О adta kezembe a Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapokat, így lettem testvéremmel együtt rendszeres feladatmegoldó. E folyóirat az ország minden részére eljutva segítette a tehetséges fiatalok kiválasztását. Feladatokkal látta el őket, közölte a legjobb megoldók nevét, megoldásait.

Kezdetben matematika-fizika szakra akartam jelentkezni, vonzott a tanári pálya. Nevelőapám azonban határozottan lebeszélt erről. A középiskolai tanár eljegyzi magát a szegénységgel, egy mérnöknek nagyobbak a lehetőségei. Mérnökként akármi lehetsz — mondta. Csakhogy a Műegyetemre már akkor is nehéz volt bejutni. Nevelőapám, akinek több egyetemi professzor barátja volt, kijelentette, szól az érdekemben. Ezt rettenetes sértésnek vettem, könyörögtem, nem kell, ne szóljon. Én a magam erejéből akarok mindent elérni. Ha engem, a tízgyermekes parasztcsalád gyermekét, ilyen bizonyítvánnyal és eredményekkel nem vesznek fel, akkor senkit. Megfigyeltem ugyanis, hogy akkoriban, ha el akartam érni valamit, többre mentem azzal, hogy tízgyermekes parasztcsaládból jöttem, mint ha azt mondom: a nagybátyám miniszterelnök.

— Ne mondd, 1934-ben?

— Pontosan akkor! Azokban az időkben. Mindenhová így vettek föl, mint parasztgyereket. Nézd, ez érthető. Akkoriban nemcsak az én lelkiismeretem volt rossz, az egész társadalomé is. Még mindig könnyebb és olcsóbb volt néhány tehetséges szegénygyerek előtt kitárni a kapukat, továbbtanulását lehetővé tenni, mint az egész társadalmi rendszert átalakítani.

— Tehát beadtad jelentkezésedet a Műegyetemre.

— Igen, és egyidejűleg Pécsre is, a M. kir. Erzsébet Tudományegyetem Jog- és Állam- tudományi Karára. Mindkét helyre fölvettek.

7