Forrás, 1987 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1987 / 10. szám - "Iszonyú rendet vágtam": beszélgetés Simonyi Károly Kossuth- és Állami-díjas professzorral: az interjút Staar Gyula készítette
— Nem okozott benned feszültségeket a kétfelé tartozás? Hiszen egy apró falu paraszti közösségének és a világváros felső tízezerének parányi közös része voltál. — Az első időkben a világ legtermészetesebb dolgának éreztem, tudomásul vettem, élveztem kitüntetett helyzetemet. Próbáltam úgy viselkedni, mint a többi úri gyerek. Úgy is bántak velünk, ha hazamentünk testvéremmel Egyházasfaluba, szeretettel és tisztelettel vettek körül, de egy kicsit már idegenként kezeltek. 16—17 éves koromban kezdtem komolyan eszmélni a világra, egyre kellemetlenebb lett, rettenetesen nyomasztott a kettősség, amit említettél. Nem mertem élvezni budapesti lehetőségeimet, bűntudat mardosott. Szégyelltem, hogy a Rózsadombon, szép villában lakom, és ha úgy kívánom, a tengerpartra küldenek nyaralni. Otthon pedig pengős problémákkal viaskodnak. Éreztem, mindenképpen fel kell oldanom magamban a feszültséget és ezt csak úgy érhetem el, ha kihasználva helyzeti előnyömet, felvértezem magam a világmegváltásra. Megpróbálok a lehető legtöbbet megérteni a világból, mindent elolvasok, mindent megtanulok, hogy minél jobban hasznára lehessek családomnak, népemnek ... — Hogyan sikerült elhatározásodat megvalósítani? — Mondok egy példát. Beteg lettem, nagyon beteg. Súlyos mellhártyagyulladással sokáig élet és halál között lebegtem. Két bordámat kivették, majdnem nyomorék lettem, máig őrzöm oldalamon az „impozáns” sebhelyet. Nevelőanyám akkor „szült meg”, hetekig éjjel-nappal mellettem virrasztóit, ápolt. Felépültem, de a szokottnál is véznább és gyengébb voltam. Nevelőszüleim elhatározták, hogy azon a nyáron a nagybátyám Abbázia melletti villájába visznek az Adriai-tenger partjára, ott erősödjek, pihenjek nyugodtan. Gyönyörű hely volt, csodálatos fügefák, tiszta kék ég, kék víz, a villa teraszáról egyenesen a tengerbe lehetett ugrani..., szóval álomszép vidék. Amikor megtudtam mit terveznek, iszonyú lelkiismeretfurdalásom lett. Nekem is kell valami hasznosat tennem, valami áldozatot hoznom, hogy megnyugtassam háborgó lelkemet. Úgy döntöttem, nyárig megtanulok olaszul. Elővettem a nyelvkönyveket és reggeltől estig az olasz nyelvvel birkóztam. Azután kiderült, nemigen kamatoztathatom nyelvtudásomat. A nyaralók ugyanis azon a vidéken szinte kizárólag németül vagy magyarul beszéltek, a helybeliek pedig horvátul. Az anyagi jólétem miatt érzett lelkiismeretfurdalásom, de a szintézisre való törekvésem együttes megnyilvánulására volt jellemző a következő eset is. 1937-ben Párizsban világkiállítás volt, viszonylag kedvező utazási lehetőséggel. Beiratkoztam a grenoble-i nyári egyetemre, francia történelem és irodalom kurzusra. Maradt annyi pénzem, hogy vagy néhány napra leutazhassak a Cőte d’Azure-re, vagy megvehessem a Grand Memento Encyclopédique Larousse-t. Ezt a nyolckilós könyvet választottam, sem azelőtt, sem azóta nem láttam hasonlót: nem a szokásos betűrendes Larousse valamelyik változata, hanem a tudományok — a humán és a természettudományok — logikus rendbe szedett együttese, a legkiválóbb szakemberek — mint Joliot-Curie — közreműködésével szerkesztve. Hazajövet Bécsen, Bécsújhelyen át egyenesen Egyházasfaluba mentem, s beálltam aratni. Akkoriban és azután is hosszú évekig jártam haza aratni, segíteni. — Vezekeltél. — Igen, bár élveztem is. Nagyon féltem attól, hogy megszakad a kapcsolatom a családommal. Ma már látom, milyen erőltetett viselkedés volt ez, bár hasznomra vált. Igaz, érthető is, mert nagyon-nagyon féltettem a hozzájuk fűző szálakat. — Az aratás hogyan ment neked? — Mikor édesanyám eldicsekedett a rokonságnak, hogy én is aratok, tamáskodva megjegyezték: „Igen, biztosan úgy arat, mint az urak. Kettőt-hármat vág, azután leteszi a kaszát”. „Nem — mondta édesanyám őszinte büszkeséggel —, a fiam végigdolgozza velünk az egész aratást, nagy hasznát vesszük”. Jólesett a dicsérete. Meg is akartam mutatni, lássák, vagyok olyan legény, mint a többi, aki nem hiszi, jöjjön velem, nézze meg! Megfeszítettem erőmet, széles, nagy fogásokkal haladtam előre. Iszonyú rendet vágtam! 5
