Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Kordás Ferenc: Árpádfalva: magyar falu a brazil őserdőben
2. Marosszéki piros páris. Népdal. 3. Jézuska takácsa. (Családi Körből.) 4. Heves eső esik ... népdal. A betyárromantika. 5. Ismert nóták gyakorlása. Néhány árpádfalvi dalt le is jegyeztem. Álljon itt belőlük egy-kettő. Idegen itt minden nékem, Nem tudok itt megszokni. Szegény szívem, árva szívem Talán bizony meg is tudna hasadni. (: Rejtsetek el falevelek engemet, Fáj nékem a vigasztalás, Titkon sírok, ne hallja meg senki más : Mikor kezdett a nagy hajó indulni, Akkor kezdett az én szívem sajogni. Imádkoztam keservesen magamba: Én Istenem, segíts ki nagy Brazilba! Zajt csárdáján . .. Zajt csárdáján ragyog a nap, Sötét szín borul az egész tájra. Elmúlt a harc, nagy az öröm, Mulatozás és víg nóta járja. De az én szomorú szívem Nem tud soha elfeledni téged, Zajt csárdáján ragyog a nap, Onnan küldök üzenetet néked. Megtaláltam a leveled A blúzom zsebébe, Amelyiknek a harc után Véres lett a két halovány széle, Amelyikben azt írtad, hogy Jöjjek haza, félsz egyedül élni: De szeretnék piros pünkösd napján Véled a templomba menni. Ne várj vissza, úgysem megyek Soha többet csókolni a szádat, Felejtsd el a csók-ölelést, Hosszú éjszakákat. Felejtsd el a csók-ölelést, Arcomnak a szelíd mosolygását. Zajt csárdáján ragyog a nap, Messze tőled a síromat ássák.
