Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 10. szám - Czére Béla: A jegesmedve
— A jegesmedve. Bezerédi tanácstalanul fürkészte, Laura megkérdezte: — Rosszul van, Fantáné kedves? A hámestemő fáradtan legyintett, újra ivott, poharából bőven jutott a térítőre. — Nem értik maguk ... rák mindenütt. A világban ... meg talán bennem is. Egy fehér, steril kórterem, én is ott fekszem. És lámpaoltás után jön felém a jegesmedve... csak közeleg, hogy mancsát a szememre tegye. Mi lesz, ha már nem lesz erőm megküzdeni vele? Mónika a piacon válogatott a zellerek és karalábék között. Aztán nagy, vastag sárgarépákat markolt ki és gyűrt bele a szatyrába, szorította a sárgarépákat, de elhatározásában állhatatos maradt: holnap lesz a napja, hogy levelet ír Gábornak és szakít vele. Mellette ismerős hang gurgulázott — „Akkora dinnyét adjon, kislány, mint amekkora magának van” —, Mónika megismerte a kőműves hangját, ezt a hangot hallja napok óta a lépcsőházban, nyilván ez az alak kopácsolt egész délelőtt fölötte. Gyűlölködve nézte a fiatal kőművest, aki egészen belehajolt a kofa arcába, úgy sustorogtak vidám egyetértésben, kontaktusok mindenütt, csak ő van kirekesztve mindenből, pedig csinos, még negyven sincs, sima és feszes a bőre. Mégis, az ágyban lehet valami baj vele, azóta, Árpád balesete óta, mikor Árpád belerohant a teherautóba, és ő meglátta a roncsolt arcát este a kórházban. Azt hitte, hogy megbolondul, de tudta, hogy ezután még jobban fogja szeretni, hogy babusgatta, mikor kikerült a kórházból, mindig vele volt, a túlóráit leadta, az iskolából rohant hozzá haza. Árpád hálás is volt a szeretetért, elcsúfult arcában csak a szemei maradtak szépek, azok a régiek voltak, ahogy kutyahűséggel ránéztek, és mégis, az ágyban, hiába szerette túlcsorduló szeretettel, az ágyban egyszerűen nem tudott a teste alatt elélvezni, csak hánykolódott, aprókat sikított, de hiába, mindig fölötte volt a rémes arc, mint egy állandó fenyegetés. Aztán végre megtörtént a kozmetikai műtét, Árpád arca rendbe jött, majdnem olyan volt már, mint régen, és a műtét után két hónappal Árpád kiegyenesedett és otthagyta őt, nem bocsátotta meg neki, hogy a balesete után nem kívánta, irtózott tőle, bár ő ezt sosem mutatta ki, még az elélvezést is imitálta. De a férfi mégis mindent megérzett a sérült emberek érzékenységével, otthagyta őt, csak a könyveit vitte el az egyik barátjához, mert egy kis albérleti szobába költözött, és ő azóta egyedül a lányával, már Gábor sincs, sosem volt igazán, egyedül van és majdnem frigid, pedig majd megőrül a férfitestért. A házmestemő a csap alá tartotta a fejét Bezerédiék fürdőszobájában, pontosabban Laura tartotta az asszony fejét, és megkérdezte tőle, hogy nem akar-e hányni a vécében. Fantáné nemet intett és prüszkölt, mint egy vizes fóka, olyan gyorsan kijózanodott, mint amilyen gyorsan bezúgott, és lement megnézni, hogy a Gombricsék macskája nem pisilt-e a küszöbe elé megint. Régóta tartó meccs volt ez Gombricsné és Fantáné között, állítólag a szomszéd zöldségest szerették valamikor mind a ketten. Laura nem firtatta a részleteket, az sem érdekelte, Gombricsné valóban úgy idomítja-e a macskáját, hogy Fantáné ajtaja előtt végezze el a szükségét kizárólagosan, bár őszintén szólva azt végignézte volna, ahogy Fantáné és Gombricsné a menetrendszerű összeveszés után újra kibékülnek, megisznak egy üveg sört együtt és a zöldséges hajdani férfiasságát idézgetik. Laura szinte látta, hogy az udvar mélyéből nosztalgikus emlékek szappanbuborékai szállnak föl; igen, amióta a negyvenhez közeledik, felfedezte magában a kíváncsiságot, amely egyre táguló köröket vetve belőle indul ki, mint egy vízbe dobott kő, ő a körülötte gyűrűző vallomások oka, már régóta nemcsak a saját teste és érzései érdeklik s a hozzá legközelebb álló emberek gondolatai, más sorsokra is szívesen odafigyel, talán ez nagy szó, hogy sorsokra, inkább azokra a pillanatokra kiváncsi, amikor a test pórusai váratlanul kitágulnak, és az öntudatlanság iszamos anyaga nedvedzik belőlük. Bezerédi közben leballagott a kiselejtezett mosogatóval a pincébe („Ha már nem mentél be az Intézetbe, ahol pedig éppen munkaértekezlet van, nem fognak téged onnan is kirúgni?” — tűnődött Laura), kereste a pinceajtójukat, de persze megint elfelejtette, hogy melyik szám az övék, így aztán a mosogatót lerakta egy bádoglavór mellé a folyosóra. Alacsony járatok, üregek, bemélyedések mindenhol, ezt a pincét mintha egy légitámadás képezte volna ki, Bezerédi csak bolyongott találomra a pincében, nem szimatolt gyerekkori 23
