Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 10. szám - Czére Béla: A jegesmedve
bújócskázások emlékképei után, tompa volt ahhoz az agya. Könnyű zajt hallott hátulról, riadtan megfordult, mert azt hitte, hogy egy patkány iszkol mögötte, és akkor a félhomályból, az egyik kanyarból elébe lépett a cigánylány, s a nevetés már ki is buggyant fehér kis ragadozó fogai mögül. Bezerédi lépett egyet feléje, aztán megállt tétován, „huhu, itt vagyok”, mondta a cigánylány, és kigombolt ingét felemelte. A férfi arca előtt táncolt a két duzzadt emlő, két parázna lámpás, amely minden más fényt kizárt most a világból, Bezerédi sóhajtott, aztán egy szót sem szólt, csak rábukott szájával a természetes cédaság- gal feltárulkozó leány testre. „A hónaljszörzet mikrovilága. Benne van az egész női test, mint cseppben a tenger” — tűnődött még mindig a kályhás a borozóban. Már egy liter felett járt, tegnap pedig magához vett hármat; így aztán dolgozott benne a mai liter, mint must a hordóban. Most már oltani kellett a tüzet, ezért áttért a nagyfröccsre, a csaposnő a poharába spriccelte a szódát, ő megfogta a karját, mintha meg akarná a kezét csókolni, de ehelyett felrántotta ravaszul a nő csuklóját, s már a hónaljon csattant a csók, az izzadság fanyar íze mint egy hegyes fejű kígyó kúszott a férfi nyelvén lefelé, aztán a torkán át mélyebbre, egészen az ágyékáig. — Ez vallomás volt? — kérdezte a nő. — Az volt — felelte komolyan a kályhás. — Akkor este várlak a lakásomon — mondta nyugodtan a nő, miközben telemérte a szomszédos műhelyből átrándult asztalosok poharait. — Práter utca kilenc. A nevemet tudod. Bezerédi jött fölfelé a szép cigánylánnyal a pincéből. Nyakszirtje alatt éles karmolás nyoma sajgott („odafönt bedörzsölni egy kis pálinkával!”), rövid, heves csata sebe, de emlékezett Mara fogaira a férfi lüktető felső karja is. A pincelejárathoz érve körülsandított, aztán megmarkolta a lány rugalmas fenekét búcsúzóul. — De jó volt! — harapdálta a férfi fülét Mara. — Tudod, itt a butikban olyan szép rózsaszínű muszlinszoknyát láttam. Ugye megveszed nekem? Úgy kellene ehhez a blúz.hoz! Bezerédi nyelt egyet, és bólintott szomorúan. Fantáné meglátta őket az ajtajából, egy pillanatra úgy tűnt, mintha a kezeit dörzsölgette volna, de hamar visszahúzódott az odújába; a férfi gyorsan elbúcsúzott a lánytól és nekivágott a lépcsőknek. Odafönt, a csigát tartó akasztófára egy fiúruhába öltöztetett babát kötött fel valaki. A baba arcán fekete álarc takarta a lányos mosolyt, feje tetején kócból készült gyapjas paróka díszelgett. Mellén felirat volt: „így jársz Kornél, ha nem csináltatod meg felettünk a cserepeket!” Bezerédi nézte a babát, a kőművesek az ajtóban röhögtek, aztán úgy döntött, hogy nincs joga mások panaszait önérdekből eltussolni, otthagyta a Hollóházi Koméit mintázó figurát a kötélen. — Majd Kornél levágja magát a kötélről — döntött odabent Laura. — Délután úgyis visszajön, megígérte, hogy körülnéz a padláson. Azért te is megnézhetnéd, hogy Gyuláék nem csempészik-e vissza a gombás gerendák egy részét a fürdőszoba fölé. Bezerédi betelefonált az intézetbe, hogy leszakadt a födémük, nem tudott a mai munka- értekezletre bemenni, szállodát foglaltatott magának a Magyar Pszichológiai Társaság vidéki vándorgyűlésére, aztán sörrel öblögette a száját, mert úgy érezte, dohos lett a pincében. Laura levelet írt a fiuknak Zamárdiba, de nem tudta befejezni, mert az egyik gázos visszajött, és Pisti szobájában kezdett el dolgozni. — Nem volt bekötve rendesen — magyarázta a munkás Laurának, miközben a konvektoron matatott. — És ha ömlik a gáz, s meggyújtunk egy cigarettát, akkor mi van? — kérdezte tőle Laura. — Ugyan, észreveszik a gázszagot — legyintett a munkás. — Csak akkor van baj, példának okáért, ha berúg valaki. Bekapcsolja a készüléket, kimegy a szobából, visszajön 24
