Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra

Márta sem tartozik az osztályra bezúduló emberár többségéhez, akikre első látásra vagy lelkiismeretes tájékozódás után is csak azt mondaná az ember: reménytelen eset. Bár apját nem ismerte, mert az otthagyta a teherbe ejtett leányanyát. Tíz éves lehetett, amikor egyszer ment az utcán a mamával, és találkoztak egy férfival. Mondta a mama, hogy régi munkatársa, de bizonyos jelekből kitalálta, hogy az apja áll előtte. És gyerekfővel is leolvasta a ruházatáról, egész viselkedéséről, mennyivel jobban megy a sora, mint nekik, és arra gondolt, hogyan tudta őket elhagyni. A két felnőtt szavaiból az is kiderült, hogy az idegen megnősült, van két gyereke, még a fényképüket is megmutatta. Őbenne közben egyre nőtt az irtózat az idegentől, aki az apja. És amikor az hívta őket, üljenek be a közeli híres cukrászdába, fizet neki, amit csak megkíván, nem tudta, mi történt vele, de jól sípcsonton rúgta azt az alakot, és futva otthagyta őket. Kissé távolabb várta be a mamát, ő is hamar faképnél hagyta a hangosan jajgató férfit. Azóta se feledte el, hogy az anyja akkor olyan nagy tudott lenni, belelátott a leikébe: egyetlen szót sem ejtett különös viselkedéséről. És valahogy attól kezdve alakult ki köztük az a barátság, amely azóta is tart. Dehát az élet a legerősebb kapcsolatokat is próbára teszi. Sokat kellett eltűrnie tőle az anyjának is. Az általános iskolát közepesen fejezte be, pedig jó esze van. (Ezt bizonyítja, pallérozott beszéde, gondolkodása s önkritikus észrevételei, tervei.) Engedett ő is a sok hülye divatnak, elfecsérelte az éveket. Középiskolába nem mehetett azzal a bizonyitvány- nyal. Elvégezte a kétéves adminisztrátorképzőt. Több kísérlet után tavaly kötött ki a kedvére való helyen, ahol őt is szeretik, a munkáját megbecsülik, fizetésben is. Csak a szerelemben nincs szerencséje, mint a mamának. Most jár élete második fiújával, három éve tart a kapcsolat, de a fiú nem akarja elszánni magát a házasságra. Pedig ő most terhes, a fiú azonban nem akar gyereket. Leányanyaként ő sem, ezt nagyon megfogadta, mert a gyerekkora elég tanulság volt rá.

Volt ideje itt mindent végiggondolni, és határozott. Ha mindezen sikeresen túllesz, hazamegy, szakít a fiúval. És elkezdi az esti gimnáziumot, érettségizik, ha képes lesz rá, főiskolán, egyetemen folytatja. Emberként akar élni.

A fiúval való konfliktusa azonban csak egyik oka volt öngyilkossági kísérletének. (Egy veszedelmes növényvédőszerből ivott, szerencsére keveset.) A lakásügyük volt a főbűnös. Tizennyolc évig lakott az anyjával, majd a mama élettársával hármasban egyetlen, tíz négyzetméteres, köves albérletben. Csak azután sikerült átköltözniök a mostani kétszobás, komfortos tanácsi lakásba. Amit megvehetnek száznegyvenezerért, ha rendbe tudják hozatni. Ezzel telt el az 1984-es év. És ő volt az egésznek az ügyintézője, ő tárgyalt a FIK-kel, iparosokkal, segédmunkásokkal, szállítókkal. És ez emésztette föl a türelemtartalékait. Hiába osztogatta a százasokat, ötszázasokat, néha az ezreseket is, (amit persze az emberek ki is követeltek, kizsaroltak tőle), rossz, pocsék munkát végeztek. A parkettát például kétszer kellett lerakatni, a vízcsapokat újraszerelni, a tapétát kétszer... Nincs türelme az emberek minden ocsmányságát, lelkiismeretlenségét, kapzsiságát elsorolni. Egyszerűen nem érti, mi ez, hogyan lehetséges mindez. Belebetegedett, elege lett az egészből.

Meg tudom érteni a fölháborodását, a kiborulását. Csak éppen azt is tudom, hogy nem az ő általa is választott mód a célravezető a hitványságokkal, az elszemtelenedett, gátlástalan emberekkel, a közönyös, packázó hivatalnokokkal szembefordulni. Bizakodom, hogy ez az okos, tartalmas életre érdemes lány ezt is megtanulja ezekben a hetekben, s vele is gyarapodik azoknak a tábora, akiknek mára nagyon elegük van az emberi értékek bemocs- kolásából, lerombolásából, az önzésben mértéket nem ismerőkből; a pimaszságból és az állati tudatlanságból, a nemtörődömségből.

Beszélgetés közben is meghallom a közeli Rákóczi útról szirénázva közeledő mentőautót. Jó éjszakát és elhatározásaihoz sok szerencsét kívánok J. Mártának.

22.05 — B. László, huszonnégy éves, harmincötnek látszik, testes, túltáplált, nagy darab ember. A lakásáról hozzák, többféle gyógyszert szedett be, persze alkohollal, mert összeveszett a feleségével.

75