Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Andritoiu, Alexandru: Derék ifjúságban élek: A kovács: A cremonai hegedű: versek - a fordító jegyzetével: Tóth István fordításai

Merőlegesen tör fel ő a jelen perc szép magasáról, vitorlatartó árboc, s egyben oszlop, mely fenntart engemet. Ott, hol zajongó szépsége kitárul, amíg a levéltárak is fiatalosan zengenek.

De néha füstös óra jöttén, mikor a csend szíve megdobban, mikor a bánat néhanapján bekéredzkedik még a szívbe, az alkotás megáll egy percre, meghatottan, egy kopott ékszeren, legendán, és eltérítve,

új iránytűk szerint, ha kellőképpen átfényeztem, ezt súgom: lobbanj fel, mert vár a végtelen.

Derék ifjúságban élek én, amelyben a kés a kenyérért van, és a tiszta vér célja szerelem.

A kovács

Faurul

Vándorlók emlék-műhelyemmel folytonfolyvást az idők mezején.

A természetben minden az enyém.

A hold neves császárrá kent fel.

Súlyos pörölyként szavam penget egy arany üllőt szakadatlanul.

Rám ismerősök pletykasága hull, s tán alkimistának hihetnek.

Szemükbe nézek, mint egy kőszobor, s a műhely idők füvén vándorol, és gyártok fényes rézeszközöket:

parasztoknak erős ekét adok; ellenségnek, hogy féljen — kardlapot, s a szép lányoknak új kösöntyűket.