Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Gergely Mihály: Karácsony a Rózsák terén: variációk az öngyilkosságra
Gergely Mihály Karácsony a Rózsák terén Variációk az öngyilkosságra J* izenhat évvel ezelőtt, 1968. szeptember 8-án jegyeztem le első ízben a Budapest Alsó erdősori Korányi Frigyes és Sándor kórház baleseti belosztálya egy napjának történetét, másodszor öt esztendeje, 1979. december 5-én. A Röpirat az öngyilkosságról harmadik kiadására készülődve úgy éreztem, tanulságos lenne (a néhány hetes előtanulmány után) harmadszor is rögzítenem a különleges osztály egy napját. Az ország minden kórházába bekerülnek emberek suicid kísérlettel, többükben kezelésükre, gyógyításukra berendeztek speciálisan fölszerelt osztályokat, korszerű intenzív kórtermeket, de egyik sem hasonlítható a Korányi baleseti beihez. A hazánkban évente (valószínűsíthetően) előforduló 20—25 ezer öngyilkossági kísérletből 7—8 ezren ezen az osztályon fordulnak meg, nincs ennél alkalmasabb műhely a megállíthatatlannak látszóan évről évre súlyosbodó társadalmi jelenség, a suicidium mai állapotának vizsgálatára. Statisztikák, publikációk, tudományos elemzések, konferenciák mellett maga a fájó-vérző valóság ez. A függönyök nélküli színpadon megszakítás nélkül pereg a dráma, benne egymást váltogatják a megrázóan tragikus jelenetek komikus, groteszk képekkel, többségüknek egy-egy kétség- beesett, reménytelenségében, kiúttalanságában összeomlott vagy meggondolatlan, felelőtlenül könnyelmű, hihetetlenül tudatlan ember a főszereplője. S körültük a nélkülözhetetlen epizódistáknak tűnő orvosok, nővérek, ápolók, mentősök, akik a főszereplők akaratával szemben azért hadakoznak, hogy megtartsák őket az életnek, amelytől szabadulni szerettek volna. Mint az első kettőt, a mai napot sem tudatos megfontolás választatta velem, ilyesmi nem is lehetséges, hiszen itt csak az a biztos, hogy ebben a huszonnégy órában is itt vetődik partra a kétmilliós fővárosnak és környékének 20—40 hajótöröttje, de hogy hányán, kik és milyen konfliktusoktól űzve, majd csak éjfélkor összegeződik. Mint öt évvel ezelőtt, ismét ezen a napon ügyel dr. M. György főorvos, (egyik kolleginájával, dr. H. Katalinnal). Választásomat elsősorban M. György iránt másfél évtizede táplált nagyrabecsülésem, baráti érzéseim befolyásolták. Az ide behozottak fölvételét rögzítő Napló minden egyes napja éjfélkor kezdődik, de mert régtől tudom, az első hat-nyolc óra a legcsöndesebb, most is reggel nyolcra akarok bemenni a „Korányiba”. Az esti tévézés, olvasás után is alhatnék tehát nyugodtan hatig, éjjeli szekrénykémen őrködik az ébresztő kvarcóra, hajnali fél háromkor mégis fölébredek, azután félóránként. Háromnegyed ötkor már el nem oltom a lámpát, olvasok egy órát. Tegnap délutáni könyvböngésző utam zsákmánya, Hérakleitos töredékei s a bevezető tanulmányok várnak rám az olvasandó könyvhalom tetején. Szellemnek, léleknek a legüdítőbb hajnali táplálék. Nem élek gyógyszerekkel, csak komoly szükség esetén, nyugtatóaltató tabletákkal még ritkábban, anélkül is pihentetően elég immár két évtizede hat-hét órai alvás, ha nem vár ilyen nem mindennapos feladat, ha nem kell korán utaznom. Másfél hónapja beléptem a hatvannegyedik évembe, az én korosztályom idegei akkor is feszesebbek, sérülékenyebbek, ha fizikai, pszichés kondicionálásunkért megtesszük, ami tőlünk 57
