Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Bernáth Béla: "Felakasztom a füstre": a boszorkányhitről, rontásokról és azok gyógyításáról - kísérlet e hiedelmek magyarázatára
coitus), pirított kenyeret enni, s nővel közösülni. A pirított kenyérről még lesz szó, a három dolog ugyanezt jelentette, épp ezért volt tilos egyidejűleg. Mindannyiszor tehát ellenrontásként a nemi aktust végezték el szimbolikusan, de mindig kapcsolatban a tehénnel vagy a tejével. Minthogy a rontás által a boszorkány is érintkezett a tehénnel vagy annak tejével, de egyszersmind a tehenet fejő gazdasszonnyal is, ezért az ellentrontásként a tehénen és tején, vagy akár a gazdasszony ingén végzett cselekmény őt éri, mint példáinkban az ütések, minek következtében a rontó meg is jelenik s könyörög, hogy az ellenvarázst szüntessék be. A verés mellett igen hatásos eszköz itt is a tűz és füstje. így pl. a tehén megrontott tejét egy kőkorsóban (a női genitálé jelképe) a ház tüzén forralják, melynek füstölésére megjelenik a boszorkány, s megjön a telién teje is. Egy más esetben közvetlenül a tehenet szurkálják egy tüzes piszkafával még napfeljötte előtt. A piszkafa, mellyel a nőt jelképező kemencében kotorásznak, a férfitagot jelképezi, s a szurkálás a férfi aktusát. A szurkálás itt is a boszorkányt éri. A tűzzel való rontás visszaküldésre szolgáljon például a keresztútra kiborított ún. „öntés” (egy csomó varázseszköz), mellyel a betegséget akarják átadni annak, aki hozzányúl. Ha erre szalmatüzet raknak és elégetik, a bajt kétszeresen visszatérítik a betegre. Amint a tej, úgy a tehén ganéja is közvetlen kapcsolatban áll a tehénnel, belőle származik. Ezért sok esetben a tehén ganéját kötötték fel a kéményben a tűz füstjére, gyakran a gazdasszony bal csizmájában (megfelel a korsónak, 1. később). De felkötötték a tehén vizeletét is, ugyancsak csizmában. így azt egyenértékűnek tartották a ganéjjal, s másfelől a tejjel is, amit még a következő hiedelmek is tanúsítanak: ha a gazdasszony a vályúba pisil, nem lesz tyúkdöge, tartják Szatmárban; ha a szoptatós asszony 9 hajnalban belefeji tejét a disznóvályúba, nem lesz disznóvész, mondják Szegeden. Másfelől, ha a tolvaj ganéját felkötik a kéménybe, a tolvaj nem húgyhat és nem ganéjlhat (1727-beli adat). A férfi vizelete általában a sement, a nőé a vaginális emissziót helyettesíti, de a kettőnek az alkalmazása felcserélhető volt, mivel régen úgy hitték, hogy a fogamzásban egyenlő a szerepük. Ezért a húgyos seprőnek, mellyel meg szokták csapkodni a megrontott jószágot, a nedve származhatott nőtől is. A boszorkány elviheti a tehén hasznát akkor is, ha megfaragja a kapuküszöböt, vagy a favágítóról visz el egy forgácsot, esetleg a tehén farka szőréből pár szálat vagy a ganéjából egy keveset. Tudnunk kell, hogy egyetlen forgácsban benne lehet az egész küszöb vagy a favágító ereje, mint a fejfáé is annak forgácsában. A mesékben is a hős véréből kinőtt, majd kivágott fa egy forgácsából — bizonyos átváltozásokon keresztül — újraéled a hős, mivel a forgácsban benne maradt a hős életereje, hasonlóképpen életet hordozhat a halnak egy pikkelye, a madárnak egy tolla, vagy esetünkben a tehén egy farkszőre (vő. Berze Nagy J.: Magyar szólásaink és a folklore, 25—26). Egyébként a forgács egy régi neve faradék, mely ivadékot is jelentett, mint pl. koldusfaradék, vargafaradék. Az ivadék pedig hordozója az előd tulajdonságainak. Nos, a favágítóról már tudjuk, hogy a női genitáliát jelenti, s a küszöb is a női altest küszöbét, a fancsontot. A küszöb átlépése, mint minden átlépés, a férfi aktusát jelképezi, mint a népdalban: „Rózsafából küszöbömet átallépte kend”, ahol is a „rózsafa küszöb” világosan utal a „rózsára”, a nő vulvájára. Elegendő tehát a tejrontáshoz, hogy a rontó a háztól elvigyen olyasvalamit, ami a gazdasszonyt (a tehén fejőjét) jelképezi. A küszöb egy másik tejvarázsban is szerepet játszik, hiszen a közösülés „hozza a nőt tejre”. Ezért, ha a nő azt akarja, hogy elapadjon a teje, a küszöb fölé lép, hogy az a két lába közt legyen, s emlőjét megfogva e szavakat mondja: „Ezön ízbe (= úton) gyüttél, ezön ízbe mönny vissza”. Vagyis a teje az átlépéssel jött meg, s ugyanúgy vissza is mehet. Más esetben sós pirítós kenyeret (1. előbb) tesznek a küszöbre, átléptetik azzal, aki akaratlanul is elvitte a szoptató asszony tejét, aztán megetetik az asszonnyal, mire annak megjön a teje. A pirítós (tűzzel megerősített) kenyér a női genitálé, az átlépés aktusa azt tejre hozza, ami azután a coitus értékű megevés útján visszakerül eredeti tulajdonosához. Végül még két érdekes hiedelmet szeretnék értelmezni, mindkettő a pásztorok kutyáival kapcsolatos. Az egyik az, hogy az elveszett vagy elkódorgó ebet nevének háromszori 37
