Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 9. szám - Bernáth Béla: "Felakasztom a füstre": a boszorkányhitről, rontásokról és azok gyógyításáról - kísérlet e hiedelmek magyarázatára
elkiáltásával vissza lehet hívni, ha az a megfelelő helyen történik. így a kémény alá állva a kéménybe kiáltották a kutya nevét három nap egymásután, olykor csizmaszárba kiáltották bele háromszor, vagy egy kocsikerék agyán kiáltották át, néha — megerősítésül — ezt is nyílt kémény alatt. Különös, hogy ezt az eljárást alkalmazták a palóc lányok is fonóbeli összejöveteleik alkalmával a távollevő legények megidézésére: kéménybe vagy csizmaszárba kiáltották bele a nevüket. Ugyanez az eljárás Zilahon azzal bővült, hogy ha a kéménybe kiáltott név után a leány igent hallott vissza, akkor elveszi őt a legény. Már az újszülöttnek is meg lehetett kiáltani jövendőbelije nevét Somogybán, de előbb át kellett bújtatni az anyja szoknyáján. Az ördögnek viszont a keresztúton kellett háromszor kiáltani, hogy „Gyuri”, s az ördög parancsukra állt. Mi ennek a mágikus eljárásnak a magyarázata? Két dolog játszik itt össze. Egyfelől a kémény (kürtő), csizmaszár és a kerék szimbolikája. Mind a három a női szeméremtest szimbóluma, s ugyanezt jelenti, mint láttuk, a keresztút, valamint az anya szoknyája (a szoknya meg a kötő mindig azt jelképezi, amit takar). Másfelől a névmágia, mely szerint az illető nevének kimondása a kimondó hatalmába adja (megidézi) a név tulajdonosát. Amint J. Lips írja: „a szellemeket vagy az elhunytakat nevük ünnepélyes kimondásával, szertartásos ismétlésével kényszerítik megjelenésre”. A kémény — vagina ekvivalenciáját jól ismeri a folklór. A kémény kikotrása Európa-szerte a férfi aktusát jelenti; a csizmaszár az, amit valaki a lábára húz, ahol a „láb” a penist jelképezi: innen más csizmáját húzni fel ,más feleségét elszeretni’. E csizmaszárról mondja a fallikus találós kérdés: „Fekete lyuk, veres hús/ Izeg-mozog, belé csúsz”. A kémény ugyancsak fekete lyuk. A kerékről, mint vulva-jelképről már szóltunk, az agya, a lyukas közepe, a vaginát szimbolizálja, rajta keresztül nézve meglátni a boszorkányokat, azaz belátni az alvilágba. A kerékagyba dugott rúd forgatásával gerjesztett dögvészűző füstről már szóltunk. Ugyanez a forgatás a ház mögött lefelé legényidézésre is szolgál. Azaz voltaképp az aktus lejátszása csalja oda a legényt. Ugyancsak forgatás szerepel a legényidézés egy másik módjánál: északmagyar területen a lányok a falon levő tányérokat, tükröt, szitát forgatták vagy fordították meg. Emlékezzünk, a megfordított kenyér is haza hívja a gazdát. Amint a kenyér, úgy a tányér (mint minden edény), a tükör (a hymen, azon túl kezdődik a „másvilág”) s a szita (a női abdomen) is a női genitáliák jelképe. A kutya visszahívásánál azonban nincs forgatás, csak belekiabálás. Ennek eszerint egyenlő értékűnek kell lenni a forgatással. Erre mutat az is, hogy háromszor történik, s a három mindig a coitus kellő száma. A hang, az erős kiáltás, a megfelelő helyen, megtöri a szűzi csendet. A szótlanul hozott vizet szűz víznek nevezik, ami azt jelenti, hogy ha szólnánk, a hang megtörné a víz szüzességét. Hasonlóképpen coitust jelképez a „kéménybe” vagy a „csizmába” való belekiabálás, különösen ha azt ünnepélyesen és megfelelő erővel tesszük. Ipolyi Arnold írja Mythológiájában: „a tátos iszonyút kiáltott a kémény alatt”, pajtásait hívta. A másik hiedelem a veszett kutyák gyógyítására vonatkozik. A veszett kutyákról azt tartották, hogy „amelyiknek baja volt, az ránézett” a veszettorvosra, vagy az előtte elvonuló nyájból „a veszett mind kifordult hozzá”. Egy cseroki indián elbeszélésében hat ember elmegy a nyugaton lévő sötét országba, a szellemek honába (a túlvilágra), hogy a nap lányát onnan visszahozza a földre. A lány a külső körben táncolt éppen, az embereknek háttal; „az egyik meglegyintette botjával, mire az asszony megfordította fejét és ránézett az emberre” (Láng J.: A mitológia kezdetei, 437). Meglepő párhuzam — a halottaknál! Az orosz hagyományban a beteg állatokat Szent Vlaszij ikonjával járták körül, mitől azok meggyógyultak. Sok ikonon látható a szent felé forduló jószág (V. V. Ivanov: Nyelv, mítosz, kultúra, 245). A veszett kutya elsősorban a boszorkányos helyeken (barázda, ereszalja) mar meg. A veszettség a páratlan években tör ki rajta (a páratlan számok halotti számok), a veszett kutya nyugat felé indul. Ez arra mutat, hogy az alvilági hatalmak birtokában van: kifordul, mint a halottak, irtózik a tűztől és nem megy neki a füstnek. 38
