Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Varga Dávid: Röghöz kötött mobilitás
tudott dolgot, ezt már előre, levelezés nélkül is közölhetné. Erre a fölösleges papírra három hétig vártunk, mert a tanács nem küldte vissza idejében az OTP-nek: szabadságra ment az ügyintéző. Értelmetlen a tulajdonszerzési nyilatkozat is, hiszen attól, hogy az állandó lakás szerint illetékes tanács nyilatkozik, vagy hogy a vevő aláírja, lehet még ingatlana az ország bármelyik pontján; mivel erről országos nyilvántartás nincsen, ez is csak formális dolog. Az ingatlanközvetítői becslést tartom a leginkább fölöslegesnek; mellesleg elég sokba is kerül. Egy lakás árát az eladó és a vevő is tudja, mert az árakról mindkettő tájékozódott. Az OTP ne tudná, amikor ezzel foglalkozik, és a lakás többé-kevésbé még az övé? De akkor miért egy harmadik szerv vagy személy véleménye a döntő? Állítólag azért, mert az átírás után fizetendő illetéket az illetékhivatal majd annak az árnak az alapján szabja ki, amit az ingatlanbecslés megállapít. Ha tehát az illetékfizetésre kötelezett vevő nem ért egyet a kiszabott illetékkel, csak annak az árnak az alapján „vitatkozhat”, amit azt ingatlanközvetítő megállapít. De ez is fából vaskarika: az illetékhivatallal nem lehet, vagy legalábbis nem érdemes vitatkozni. Ennek a körmonfonodának én csak egy célját látom: hogy megnehezítsék az emberek mozgását, lehetetlenné tegyék a szabad jövés-menést. Vagy ha a cél nem is, de az eredmény biztosan ez. Az ember csak tegye le valahová a tarisznyáját minél előbb, élje le ott az életét, ott pusztuljon el. Akkor nincs vele gond, akkor nem ad munkát a hivataloknak. A hivatalok pedig abból élnek, hogy — kegyesen, fizetség ellenében — megengedik a mozgást, amit amúgy is engedni kellene. De ők korlátozni akarják: hogy megéljenek! Mert másból nem élnének meg ... 1.10. A Dózsa-féle parasztháború leverését követő megtorló törvényben a nemesség a jobbágyot röghöz kötött szolgává süllyesztette, megtagadva tőle a szabad költözködés jogát... Az 1514:14 te. 3. paragrafusa elrendeli: „ ... hogy minden korszak megtudja, mekkora bűntény az urak ellen feltámadni, az ebben az országban bárhol lakó összes parasztok, elveszítvén a hűtlenségi vétkük miatt szabadságukat, amely szerint egyik helyről a másikra költözhettek, az ő földesuraiknak föltétien és örökös szolgasága alá legyenek vetve, és jövőre ne legyen szabadságukban, hogy uraik akaratának és beleegyezésének ellenére egyik helyről a másikra menjenek és állandóan letelepedjenek.” (Egyetemi tankönyvek) 1.11. Dr. O. B.: Az ingatlan átruházása nem csupán a vevőre, de az eladóra is súlyos következményeket róhat: — tanácsi értékesítésű és munkáslakás esetében az állami támogatás visszafizetése, — tíz éven belüli értékesítés esetében jövedelemadó, valamint ezeknél a bejelentési határidők. (Különböző mentesülési lehetőségek vannak, de csak kötöttségek mellett.) Mindezek közt lavírozni még a gyakorló jogász számára is buktatók sorát jelenti, melyek következménye 10 000 forintokban fejezhető ki. (Levél) Birójánosné: — Az újabb hirdetésünkre érkezett válaszok után érdeklődni legközelebb én mentem a városba. Többek közt egy szoba komfortos házrészt ajánlott egy asszony, de mivel a házrész nem volt beköltözhető, ígért mellé egy kétszobás összkomfortos tanácsit, hogy lakhassunk valahol. Az ajánlat természetesen csábító volt, így elsőnek kerestem meg. B.-né — jól szituált középkorú hölgy — elmondta, hogy mióta megözvegyült, a fia és őközötte megromlott a viszony, úgyannyira, hogy a fia kizárta őt a házból, ahol korábban együtt laktak. A fia, feleségével és két gyermekével ott él a háromszobás, összkomfortos villában, ő pedig a fia tanácsi lakásába költözött. Nem titkolja: bosszút akar állni a menyén, és a saját tulajdonrészét el akarja adni. De mivel ez a lakott tulajdon így nem vonz senkit, egy tanácsi lakással „fűszerezi” ajánlatát. Mindezért cserébe egy másfélszobás öröklakást plusz életjáradékot kér, vagy 300 ezer forintot készpénzben, plusz további 200 ezret havi bontásban, életjáradékként, meghatározott ideig. Nem volt nehéz kiszámolni, hogy ez kb. 500 000 forint lenne, de mindezért csak egy kétszobás tanácsi lakást kapnánk, meg egy eladhatatlan, jogilag megfoghatatlan ingatlanrészt. Elmentünk ügyvédhez, aki meg is írt egy előszerződést, de megegyezni nem tudtunk. Később levélben próbáltunk kapacitálni, mondván: nekünk csak a kétszobás lakás szükséges, cserébe kaphatna tőlünk egy — némi OTP-kölcsönnel terhelt — 1,5 szobásat, de sem erre, sem más megoldásokra nem hajlott. „Aliért segítsem hozzá magukat egy szép lakáshoz?” — kérdezte egyik levelében, pedig 72
