Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Varga Dávid: Röghöz kötött mobilitás

(1) — a vevőnek munkahelyétől kérnie kell egy igazolást arról, hogy állása, jövedelme van]

(2) — Szintén neki nyilatkoznia kell arról, hogy más lakásingatlana — az országban? lakóhelyén? — nincs, és ezt igazoltatnia kell azzal a tanáccsal, ahol állandó bejelentett lakása van;

A vevőnek, ugyanis nekünk

(3) — be kell szereznünk egy telekkönyvi szemlét ötven forintért a helyi földhivataltól, ezzel azt kell igazolnunk, hogy a lakás a miénk;

(4) — az OTP-nél ki kell töltenünk egy adatlapot, melyet az OTP elküld a tanács műszaki osztályára, majd onnan visszakerül az OTP-hez; mindezt azért, mert a tanács ezzel hagyja jóvá annak a földdarabnak a bérbeadását, amely jogilag a lakáshoz tartozik .. .

1.7. Dr. O. B.: Érthetetlen, hogy az eladótól az OTP miért kért telekkönyvi szemlét, és nyilatkozatot a tanács műszaki osztályától, ha állampolgárok közti jogügyletről volt szó. (Levél)

(5) — írnunk kellett egy kérelmet az OTP-nek, melyben előadtuk, miért akarjuk a lakást eladni, illetve a vevő miért akarja megvenni, és amelyben a vevő kérte a további kedvezményes törlesztést;

(6) — közösen fogalmaznunk kellett egy adásvételi szerződést, melyben részleteztük megállapodásunkat. A szerződés ára, ha ügyvédnél készül, 5000 forint; a fenti papírok nélkül, amelyeknek a beszerzése több hetünkbe került, az OTP nem foglalkozik a dologgal;

(7) — fel kellett becsültetnünk az eladni szándékozott ingatlant; ára 500 forint.

1.8. Dr. O.B.: A szerződés elkészítése ügyvéddel nem 5000 forint, bár a költségek kitehetnek ennyit; de ennek fejében az ügyvéd valamennyi gondot leveszi ügyfele válláról. Az INKÖZ-becslés ára most már 800 forint öröklakásoknál. (Levél)

1.9. A magyar jobbágyság költözködési jogát I. Lajos, majd Zsigmond 1405. évi első dekrétuma biztosítja. (...)... részletesen szabályozzák magának az elköltözésnek a lefolytatását. Előírják a távozni szándékozó jobbágy tartozásai (földbér, bírság, illetékek) behajtásának módját. (...) Az I. Lajos halálát követő két évtizedes zűrzavar, a zilált közállapot lehetőséget teremtett arra, hogy egyrészt a jobbágy szolgáltatásait növeljék, másrészt, hogy a jobbágyok szabad költözködési jogát megnyirbálják. A földesúri bíráskodás olyan eszköz volt a jobbágytartók kezében, amelynek révén könnyen kijátszhatták a költözködni kívánó jobbágyot. Költözködési szándékának bejelentése után a legkülönbözőbb vétségekkel vádoltak meg, ítélték el és bírságolták meg. (...) Sok esetben be sem hajtják a kirótt bírságot, illetve nem foganatosítják az ítéletet azonnal, hanem csak akkor, amikor a jobbágy újbóli távozási szándékát bejelenti. Ezért kellett a királynak a szabad költözködést gátló nemesség ellenében a megyét feltétlen királyi hatalommal felruháznia.

Mátyás után rohamosan súlyosbodik a jobbágyság helyzete. A Jagellók alatt, amikor a „köznemesi párt” az országgyűlésen nagy befolyáshoz jutott, egyre-másra születnek olyan törvénycikkek, amelyek korlátozzák a jobbágyok költözését. Nem véletlen, hogy akkor kezdik nálunk a jobbágyot — a római jog hatására — „colonus”-nak nevezni, azaz az örökbérleten élő, de a bérlethez kötött bérlő elnevezésével illetni. (Egyetemi tankönyvek)

Bíró János: — Nem vagyok jogi szakértő, de mint egyszerű állampolgárnak, ezekről a procedúrákról megvan a véleményem. Kezdetben volt a hoci-nesze — „Kell? Vigyed!” —, és bár elismerem: valamilyen szabályozásra szükség van, de a végeredmény az, hogy az ilyen hétköznapi dolgokat — mint egy egyszerű adásvétel is, ami a mi vesszőfutásunknak csak egy kis része volt — a bürokrácia ezerféle módon nehezíti meg. Ezt csak az igazán eltökéltek, határozottak vállalják, míg azok, akiknek se íráskészségük, se a bürokrácia menetének, tolvajnyelvének megértéséhez szükséges tanultságuk nincsen, alighanem nagyon hamar visszatántorodnak tőle. Illetve, ha pénzük van, fizetnek a szakértőknek.

Az adatlap, amit az OTP a tanácsnak küld, majd az vissza az OTP-nek, teljesen formális, mert csak azt tudatta a vevővel, hogy az állam bérbeadta neki a lakáshoz tartozó telekrészt, s hogy az új tulajdonosnak most ismét bérbeadja. A tanács, mint természetes,

71