Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Surányi Dezső: Az ősi magyar hitvilág növényei
A király pedig ment felvenni a nyilat, S ím egy fűlevél van kopótyuja alatt: Ismeretes fűnek volt az a levele, Melynek a nép száján keresztesfű a neve. S monda László: íme gazdag kegyelmében Füvet adott Isten csodálatosképen, Melytől enyhülést vesz a dühös nyavalya S megszán öldökölni a halál angyala. A fűnek pedig, hogy lenne emlékezet, A „keresztfű” helyett ada másik nevet: Felragadt az új név s a füvet ma is még Szent László füvének híja a magyar nép. A másik variáns Thaly Kálmán feldolgozásában maradt meg, A hun utódok-ban. A nyíl biztosan jelzi a gyógynövényt, amely Csaba királyfi nevét kapta, az utálatos döghalál ellen használták. . És hogy népét hadra intse, Példával is lelkesítse: Kitesz célul egy fűszálat. . . S idegével messze állott. Pendül a nyíl. . . oda suhan ... A kis fűszál találva van! Csaba, Csaba hős vezérünk Veled halunk, veled élünk! Csaba füve lett a neve Az átszegett fű fájának, S a vezér és kis serege Újra hadba indulának. Ipolyi Arnold és Kandra Kabos mitológiájában fellelhető növények (botanikai meghatározásuk után) száma 56 faj volt, közülük 33 egyben gyógynövény is (60%). Mindez jól jelzi, hogy a szakrális és mindennapi funkció többnyire egybeesik. A pogány vallásos hiedelmek és a paraszakrális keresztény hagyományok gazdag „növény-hidakkal” kapcsolódnak egymáshoz. Annak ellenére így van, hogy a „hivatalos” ideológiai felépítmény, az egyház üldözte és harcolt ellene. Érdélyi Zsuzsanna gyűjtőmunkájának a legnagyobb nehézsége is ebből a „sikeres hadjáratból” eredhet. Nagy Károly mitikus életrajzából ugyancsak ismerünk hasonló esetet; mikor pestis tört ki a katonák között. A királynak álmában egy angyal jelent meg, aki nyíllal egy virágot eltalált; a virág rövid kocsányú volt, ez valószínűleg a bábakalács, vagy a bókoló szegfű lehetett (vö. Szent Lajos történetével). A bábaasszonyok a tejelválasztás megindítására használták, innen ered szellemes elnevezése. Az állatok abrakjába pedig azért keverték, hogy kitartóbban dolgozzanak azok (pl. az ökrök szántáskor kapták); a sertések hátát dörzsölték vele, mivel a pestis és orbánc következményeit mérsékelte. Az orbánc másik nevezetes ellenszere az orbáncfű volt, amelyet a hazánkban és a környező államokban élő szláv népek kincskeresésre használtak. Boszorkány-bűnként rótták fel bizonyos személyeknek, akik állítólag átdöfték tűvel a növény szárát, hogy drogértékét elveszítse. A boszorkányok nyelve állítólag megeredt tőle. A ragadványfű vagy tejoltó galaj, régi nevén Szent Iván virága, mert június 24-én 58
