Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Surányi Dezső: Az ősi magyar hitvilág növényei
éjjel megszólalt és állítólag elmondta az embereknek hasznos tulajdonságait. Az állattartó népek, pl. csángó földön is, szőttek belőle szitát, a galajszárból kioldott anyagoktól megoltódott a tej, de állítólag elapasztotta az állatokat. Jámbor keresztény legenda szerint a Szűzanya vele bélelte ki a jászlat, aminek gonoszűző szerepét ismerték a régiek, sőt esőjóslásra is alkalmas volt. Prognózisra azért volt megfelelő, mert ha a levegő párás, erősebb mindig a galaj illata: eső várható. A tályoggyökér haszna évszázadok óta ismert, sőt mint fontos gyulladáscsökkentő emberi és állati drog a keleti népeknél közhasznú és fontos készítmény. A tavaszi hérics ill. rokonfajai gyökerét nevezik tályoggyökérnek, ennek az is lett a következménye, hogy évszázadok során — de különösen a múlt század óta — hérics-populációk szinte eltűntek a Kárpát-medencéből, Kelet-Európából; a füvesemberek, a modern táltosok jóvoltából. Vasfűvel állítólag zárakat tudnak kinyimi, de ez természetesen nem több babonánál. A fodormenta az epebántalmakat enyhíti, főleg idős asszonyok itták előszeretettel a teáját; ennek köszönheti nevét: banyavirág. A tisztesfű igézés és szemmel verés ellen is hatásos, a kakukkfű pedig segíti a váltott gyermek felismerését. A keresztes hadjáratok idejéig visszavezethető hagyomány a holdvioláé. A júdáspénz- nek az eredete Júdás árulásáig követhető nyomon. Az áruló apostol ugyanis visszavetette az ezüstpénzeket a papi tanácsnak, szétgurultak azok és holdviolává változtak. Ezüstöt próbáltak előállítani belőle az alkimisták, természetesen sikertelenül. Ugyancsak csalódást okozott az ólomcserje (Plumbago) is. Viszont a testfelületet bedörzsölve vele, fekélyes sebhelyeket idéző elszíneződéseket okoz. A falusi, vásári koldusok kedvelt növényfaja, a mutatvány jólsikerült trükkje volt. Fodorka nevű páfrányból hegyi emberek aranyat próbáltak nyerni. Ehhez „hasonló sikerrel” kecsegtetett Szent Iván vagy karácsony éjjelén a páfrányvirágzás meglesése. Hogyan sikerült volna, amikor a páfránynak nincs virága? Aki e két nap éjjelén bűvkört rajzolt nyakára, meztelenre vetkőzött és fekete kos bundáján hempergett, s közben a páfrány levelét is szorgalmasan csépelte — a „mag” szerencsét hozott neki. Aki mégis szert tett „páfránymagra”, az láthatatlanná vált tőle, sőt nem fél a haláltól és az ördögtől sem. A pásztorok kerülték a páfrányt, mert ha páfrányra léptek, könnyen elveszítették az utat. A gyógyító és babonás növények száma igen nagy, így jelen esetben egy részüknek is csak a felsorolására szorítkozhatunk. Az ökörfarkkóró, ezerjófű, hínár, szádor, ant- racél, ruta, ördögszekér, fokhagyma, kövirózsa, csalán, komló, macskagyökér nevét érdemes megemlíteni. A virágénekek, a virágnyelv, valamint a díszítő motívumok növényvilága rendkívül gazdag. A nagyszentmiklósi lelet hallatlan sok növénydísze a legjobb példa erre (vö. László, 1977), de a képzőművészeti alkotások flórája is hasonló faj gazdaságról árulkodik (vö. Surányi, 1985). Camerarius nyomán Pécsy Lukács a növények tulajdonságai és nevük alapján erkölcsi példázatokat állított az olvasóknak. De Tompa Mihály a moralizálást olyan mértékben megvalósította, hogy a növények sorsának alakulását azok „viselkedése” alapján ítélte meg. Ezen antropomorf ítélkező szemléletmódja visszatetszést váltott ki. Tompa sok népregét felhasznált forrásnak, gazdag is a megénekelt növényvilága, csak nem elég változatosak ezek a növényi mítoszai. Népies növényregéiben Tompa 41 növényfajt énekelt meg, ezek az eredeti sorrend alapján a következők: ibolya, őszi kikerics, mécsvirág, bajnokfű, szarkaláb, halálfa (ökörfarkkóró), hajnalka, délike (portuláka), aranka, szegfű, pitypang, vadszegfű, ördögszekér, kakukkfű, mohák, fehérliliom, vérfű, kék liliom (nőszirom), pipacs, izsóp, viola, havasi rózsa (rhododendron), turbánliliom, égőszerelem, tubarózsa, kék jácint, csudafa (csattogó maszlag), repkény, vadrózsa, télizöld (meténg), vízililiom, kolokán, gyöngyhím, nefelejcs, kék iringó, perpétuel (sárga viola), fagyöngy, királyvirág (sarkantyúvirág), ciprus, ne- báncsvirág és csalán. E felsorolt fajok közül az ún. jók üdvözültek, magashegyi növények lettek; a felemásak a rétek belakására kényszerülnek, a „kárhozottak” pedig vízparti virágokként „sanyarognak”. Ovidius épp fordítva gondolkozik a Metamorphoses-ban: az 59
