Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Alexandru, Ioan: A szegfű: Átváltozás: Donum lacrimarum: Önarckép: Anyám: versek: a fordító jegyzetével: Tóth István fordításai
A szél szelíd fúvása meg nem áll Míg hosszas bujdosásom nem ér véget Aki kiállja végig ezt a dalt Egy könycseppnyit a csillagok közt élhet. • • Önarckép Autoportret Elrejtőzöm mikor eljött a perc Hogy a szavak szolgálatába lépjek Az asszonyok erdőkbe bújtak el Ha fiuk hasgatta az anyaméhet Nem tűrök semmi szuszogást körül S hogy egyesülésemre bárki lessen E percnek adja lázasan magát Levetkőzött és szégyentelen lelkem A boldog önkívület elragad Minden levél a lelkemben vergődik A mindenség nagy nászterme vagyok És bennem tartja titkos mennyegzőit Míg sivatagban jól lakmározik Nem tűr el virrasztókat az oroszlán Vadállatként issza a vért előbb És áldozati báránnyá lesz aztán. Anyám Mama Szeretném anyám ha alakodat A részvét és fény keretébe szőném Sajgó aranyba vésném arcodat Hogy örökké így éljen Erdély földjén Muzsikáló neved a vértanú Bizánci Szent Valériától nyerted Nagy barna szemed mély árnyalatú És szelíd hangot örökölt a nyelved
