Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Alexandru, Ioan: A szegfű: Átváltozás: Donum lacrimarum: Önarckép: Anyám: versek: a fordító jegyzetével: Tóth István fordításai
Zöld száradat mely rögből szabadult S csontokból sötétbíbor eget szűrt át A nap havas kelyhébe ülteted Mint egy cöveket hogy emlékezzünk rád Mikor az égen fenn kering a sas S gőggel néz le hogy zsákmányát megölje Szenvedés karmával bőre alá Hatolsz s lesújtod a halandó földre. Átváltozás T ransfigurare Szelíden keringenek a nyár méhrajai Megkóstolgatják mindegyik virágot A súlyos fény a földön sűrű lett Beléragadt a fejük és a lábuk A láthatáron fehér por zörög A madár begye búzaszemet éleszt Az élő vízcsepp borrá változik A tiszta bor gyöngyöző vércseppé lesz. Donum lacrimarum* A rózsa is harmatcseppből fakad A megnyugvásból és a napsütésből És a lomb is a legelső napon Esőcseppektől gyűl az ág hegyén föl Vám nélkül nem létezik semmi rév És foglalóként egyedül a könnycsepp Az mi áttetszőn forráshoz és Halál vágyával önmagához köthet * A könnyek adománya (latinul) 51
