Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1986 / 8. szám - Gellért Sándor: Emlékeim Gulyás Pálról

— Eriggy csak — ütött a levegőbe János — kinn a sarkon találsz egy trafikot, vegyél egy levelezőlapot, írjuk meg Földesre Sándor bácsinak, hogy szegény Gulyás Pál meghalt. Hátha bejön a temetésére.

Leszaladtam a levelezőlapért. Latinul írta meg János. Úgy beszélt latinul, mint magyarul.

Ebéden Juhász Gézáéknál voltam. Juhász Géza sógora volt Palinak. Felesége a Pali testvére. Ott volt az ebéden Veres Péter is.

Kongott a Nagytemplom harangja a Gulyás Pál mellén. Kinn a krematórium ravatalozó-termében szép beszédet mondott Révész Imre püspök úr a Pali koporsójánál. Prédikációja közben idézeteket olvasott Az Alföld csendjében című verseskötetéből. Búcsúzott tőle azután az iskola, az Ady-Társaság, a magyar írók. Németh László nem tudott megjelenni a legjobb barátja temetésén. Katona volt éppen. De küldött egy levelet s azt felolvasta egy egyetemista a koporsónál. És utoljára búcsúztam Palitól én is. A verset olvastam fel, amit halálára írtam. A vers így végződött:

Nem igaz már, hogy Gulyás Pál elment, itt van köztünk, de mint újra-gyermek.

Felesége, fia, lánya, ne öltözz bánat-ruhába.

Részeg a nap. Emberfejek kerülnek rudakra.

Egy vén csontrahízott kutya árnyékát ugatja.

Az utcánkban Gulyás Pali dorombját búgatja.

Furcsa jelenet volt, hogy amikor Palit hántolták elfele, mikor a göröngyök hullottak a koporsójára, Lükő Gábor felesége, aki szintén édestestvére volt, nem állt be a gyászolók közé, bolyongott magában a nagy temetőkertben.

Eltemettük Palit. A temetés után mindjárt óriási idő jött fel. Fekete kortina húzódott az égre. Kettős villamosra szálltunk. Első részébe belevágott a villám. A nagytemető mellett egy dombba tizenöt villám ha le nem vágott, egy se. Ez illett Gulyás Pálhoz. Méltó lezárása volt e boszorkányos ember életének.

Sándor bácsi nem jött el a Gulyás Pál temetésére. Pedig nagyon szerette Palit. Egyszer a Déry-Múzeumban előadást tartott Csokonairól s utána Pali olvasott fel a verseiből. Sándor bácsi ott ült fenn a dobogón az asztaltól balra s nézte Palit, amint szaval nagy páthosszal. Hogy elmosolyogta magát, mikor Pali az egyik versének a point-jét odavágta a nagyközönség elé:

Csapd össze bokádat kölyök.

Kanállal esszük a ködöt.

Megkérdeztem, Sándor bácsit, mikor találkoztam vele:

— Miért nem tetszett eljönni a Gulyás Pál temetésére?

— Azért nem mentem el — mondta —, mert nem akartam végighallgatni Révész Imrét. Szép beszédet mondott biztosan szegény Pali felett — s amíg élt, meghagyta inasiskolai tanárnak.

Szatmár, 1985. nov. 21-én

40