Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Gellért Sándor: Emlékeim Gulyás Pálról
elnevezte Holdikának. A zöld szárnyú csíz a gombostű-világ volt a számára, a természet kicsiben: erdő, felhő, és a „kis mesterben” hegedülgetett az éj. A versben így írt róla: Benne zeng a Kalevala tarka csengettyűs angyala, az ő dajkája a menny és Arhippa Pertunen. A magyar rímek Karácsony Sándor szerint ritkák, mint a bölények. Nagyon messziről jönnek és úgy találkoznak. A menny és Pertunen a lehető legmesszebbről jöttek. Ellentétes jelentésűek, mint Adynál az eretnek és szeretnek szópár. Ezért olyan szépek. Nemcsak a fülünkben, de az értelmünkben is összecsengenek. Arhippa Pertunen egy öregasszony volt Karjaiéban, aki a Kalevala runóit vég nélkül énekelgette valamikor Lönnrot Illésnek. Gulyás Pál költészetében előfordul nem egyszer a kakukk is. Akárcsak a Kalevalában. A tavasz királya a kakukk. A meghalt, azazhogy az alvó Móricz Zsigmondot arra kéri egyik versében, hogy a kakukkot hozza le a holdról, mert az mindent megszépít, „ő benne él az ige.” A vers utolsó két különírt sorában válik a kakukk jelképpé. Már Móricz Zsigmond. Hej, tavaly még kakukkszókor te voltál itt a király. Azt is Karácsony Sándor mondta egyszer az Arany Bikában, hogy a cenzúra mindent kienged, ha az magyarul van megírva. Kiengedi, mert nem érti. Adynál sui generis jelképek. Gulyás Pálnál a világirodalom naiv eposzainak a hősei és hőseinek a cselekedetei. Ezekbe bújtatta szörnyű látomását a fasizmusról. Óriási relációk. A múltat időfölötti jelenné alakítja. És semmi baja a cenzúrával. A cenzor nem érti. íme a szörnyű látomás: Most szúrja át Sigurd szívét Högni nehéz éles vasa, most kukorékol a föld belsejében Hel éjfekete kakasa. Valahol olvastam, talán Németh László írásaiban, hogy Adyt úgy kellene egy szobrásznak megmintáznia, mint valami főtáltost, mint Vipunent, amint kinő a földből a sűrű bozóttal és égerfákkal körülvéve. Éppen ilyenformán kellene ábrázolni Gulyás Pált is. Ady a magyar főtáltos, Gulyás Pál meg a fővarázsló. Ady Vipunen, Gulyás Pál Vejnemöjnen. Gulyás Pálnak egy hozzám írt levele Egyszer éppen akkor állítottam be Gulyás Pálhoz, amikor megjött a postája. Németh László küldte el neki legújabb könyvecskéjét, amit A magyar ritmus-ról írt. Reszkető örömmel bontotta ki a kis csomagot, elolvasta a dedikációt s mosolyogva nyújtotta felém, hogy olvassam el én is. A könyvecskét nagyon szellemesen dedikálta Németh László: Varjú tanít pacsirtát, Németh László Gulyás Pált. Én vagy tizennyolc évvel voltam fiatalabb Gulyás Pálnál. Ennek ellenére elfogadott barátjának. Ide most a kézzelfogható bizonyítékok kellenének. A piros tábori levelezőlapok, amiket a Don-kanyarba küldözgetett hozzám 1942-ben. Meg a Mikolába írt néhány levele. Szépen egybekötöttem azokat egy zöld zsinórral. És — elvesztek. Valamelyik a 38
