Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 8. szám - Gellért Sándor: Emlékeim Gulyás Pálról
a Föld leejtené a tengert, a tenger a halakat... Ő volt az első dal anyja és ő a végső lakat. Hiába szikrázza talmi fényét itt ez a terem, ily sötétnél elsötétül a garázda értelem. Gulyás Pál minden egyes verséről filozófiai tanulmányt lehetne írni. Ne értsen félre senki. Nem absztrakt versek azok. Nem. Csak az Idea fényében égnek. Gulyás Pál a legnagyobb mértékkel mér. „Legyen minden magyar apostol, csak úgy magyar hogyha a végtelen világ szelleme fű át rajta, másként üres váz, Gólem, rút Gessler-kalap.” — írta és mondta s ezt elsősorban önmagára értette. Az, ami absztraktumnak látszik a verseiben, az a csillagtávolság. És mi a konkrétum bennük? Azt megmondják a versek címei: Kelet felé! (Teleki Pál szellemének): Isten követje (Magyarország miniszterelnökéhez) stb. Az, ami konkrétumnak látszik ezekben a versekben, az a földközelség. És most lássuk a Gulyás Pál bátorságát. Bátorságát, vagy tisztánlátását? Ahogy vesszük. Épp úgy harcol, ha más eszközökkel is, mint Szabó Dezső. Szeme rajta van minden politikai megmozduláson. Félti a népét. Ezért neveztem el a Dobozi-bérház emeletét, ott ahol lakott, őrtoronynak. Onnan adta le a riasztó lövéseket. Ki volt akkoriban, aki a szavát felemelte Gömbös Gyula ellen? Az Isten követje című versében figyelmezteti Magyarország miniszterelnökét, amikor az lemegy Rómába és az országot a Tokió—Berlin—Róma tengelyhez kapcsolja, hogy „a vér Isten követje, egyedül Istené a vér” s végül megkérdi: „gondoltad-e midőn a vak Történelem rád térdepelt: kilenc millió ember vérét milyen kannákban mérted el?” A Dobozi-bérház őrtornyából nemcsak a magyarságot figyeli, de az egész emberiséget is. A Csokonai gúlája előtt című verse második szakaszában a növekvő fasizmusról mond kegyetlen ítéletet: Nincs próféta kinek imája felszállna most a népekért, vérnászra készülnek a népek kifestett cifra képekért. A Nap színbontó sugarát festik zászlóikra a hatalmak és az a Nap bontja fel őket, amelyiket élni akarnak. Van egy versciklusa, amelyik azt a címet viseli: Rontó Pál naplójából. Ebben jeles költőtársán is elveri a hétport, amikor az Babits kegyeibe férkőzött és megkapta a Baum- garten-díjat. Ennek t. i. Babits volt a kurátora. „Hallom, Küküllő, ügyes vagy? — kezdi a versét. „Mosolyod bankót ragaszt” — folytatja. Ezzel végzi: Látod, engem a Hortobágy partján rángat a délibáb, börtönöm Basahalma, be vagyok itt vasalva. Kérlek, szabadíts ki innét, börtönömből kopogok! Add kölcsönbe csak egy napra egy elhasznált mosolyod. 33
