Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 7. szám - Kamarás István: Hol tartanak a hetedikek?
Kamarás István Hol tartanak a hetedikek? 1.975 tavaszán találkoztam velük először a Magyar Hajó- és Darugyár angyalföldi gyáregységének szakszervezeti könyvtárában mint alkalmi rádióriporter, hogy Asperján György Vészkijáratbe járat című regényéről beszélgessünk. A „hivatalos beszélgetést” többórás „laza” beszélgetés követte, aztán egy hónap múlva még egy, nem tervezett rádiós beszégetés, majd két hónap elteltével egy meghívás: jöjjek el megint beszélgetni. Akkor ők már egy kéthetenként találkozó társaság megalapításán gondolkodtak, így aztán találkozásunk alakuló ülés lett. Három és fél éven keresztül minden második pénteken háromtól nyolc óráig együtt voltunk a kis, könyvekkel telezsúfolt szakszervezeti könyvtár „beszélgető zónájában”, legtöbbször nyolcan-tízen. Szülés, katonaság, betegség, társadalmi elfoglaltság és munkahely-változtatás miatt változó létszámú és összetételű társaságunk tizenhét törzstagja közül könyvtáros házigazdánk és jómagam, valamint a műhelyírnok F. Erika és a lyukkártya lyukasztó G. Katalin kivételével szakmunkásokból állt. Korelnökünk, F. László akkor 45 éves volt, amiért is Laci bácsinak szólítottuk, B. András és T. Sándor éppen túl a harmincon, a többiek — a 18 éves N. Laci kivételével — huszonévesek. Öten: G. Katalin, Sz. László, B. András, V. Lukács és L. László már akkor középiskolai végzettséggel is rendelkeztek, négyen pedig nem sokkal megismerkedésünk előtt kezdték el a dolgozók középiskoláját. Induló tőkénk Sorsuk alakulása és vágyaik eléggé eltérőek, sorsuk alakításának stratégiája is különböző. Mentalitásuk, ízlésük és világlátásuk is csaknem annyiféle, ahányan vannak, de életpályáik hasonlóságai is szembetűnőek. Valamennyien faluról származnak, többségük az ötvenes években volt kisgyerek. Szinte valamennyien tipikus első generációs munkások. Többségük olyan családban nőtt fel, ahol az apa járt el dolgozni, az anya pedig a falusi háztartást vezette és három-öt gyereket nevelt. Akad köztük, akinek életpályája tragikus törésekkel, kallódással jellemezhető, és csak néhány éve stabilizálódott, többségüké azonban tipikus felfelé mobil, a viszonylag stabil parasztiból a munkás életformába átváltó életpálya. Természetesen a stabilabb indulások gyorsultak fel jobban. A viszonylag jó körülményeken kívül többeknél az átlagosnál erősebb akaraterő is komoly szerepet játszott. Fontos szerepet játszott, a városba és a kollégiumba kerülő falusi gyerekek számára fogódzót és felfelé húzó erőt jelentett az ifjúsági mozgalom. A fiatalabbak párttagsága nem annyira a beérő személyiség belülről jövő döntése, hanem az ifjúsági mozgalomban, a katonaságnál elért jó előmenetel és valószínűleg a „makulátlan származás” következménye. Miért kívánkoztak újdonsült barátaim egy ilyenfajta társaságba, hiszen többségük aktív tagja a KISZ- vagy pártalapszervezetnek, az ifjúgárdának, színjátszó körnek, sportegyesületnek. Az egyik magyarázat az lehet, hogy az egyik aktivitás vonzza, indukálja a másik aktivitást, hogy általában ugyanazok a személyek a politikai szervezetben aktívak, a társadalmi munkát végzők, a kulturális eseményeken résztvevők, a véradók, a sportolók. Ám az átlagosnál nagyobb aktivitás nemcsak ösztönzője, hanem akadálya is lehet a további tevékenykedésnek. A szereplés kizárható, hiszen éppen a rádióműsor-felvétel utáni, nem hivatalos beszélgetés adhatott ízelítőt abból, ami után vágyakozni kezdtek. A rádióbeli 61
