Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 1. szám - ÍRÁSOK AZ AGRÁRKÉRDÉSEK TÁRGYKÖRÉBŐL - Für Lajos: Az agrárkultúra megújulása az Alföldön, 1848-1914
mérten csupán a Duna—Tisza közi közép- és gazdagpárti birtokcsoportokban mutatkozott említésre méltó eltérés. Amíg a 20—50 holdas birtokkategóriában a Duna—Tisza közén a gazdaságoknak 17,1%-a, addig országosan csupán 10,8%-a, az 50—100 holdas kategóriában 4,6, illetve 1,8, a 100 —200 holdasba pedig 1,4, illetve 0,6 %-a tartozott. Mindjárt hozzá kell tennünk azonban, hogy itt a földbirtokból éppen azok a paraszti kategóriák részesedtek az alföldi és országos arányoknál nagyobb mértékben, amelyek a legkevésbé vették ki részüket az említett belterjes kultúrák kiszélesítéséből. A Duna—Tisza közi agrárkultúra létrejöttében tehát aligha a birtokmegoszlási struktúra játszott meghatározó szerepet. Ismeretes az is, hogy az Alföld birtokszerkezetében, néhány uradalmasabb körzettől eltekintve, általánosságban a parasztbirtok túlsúlya dominált. Az agrártermelés szintjében mégis alapvető különbségek mutatkoztak az azonos birtokstruktúrájú tájak között. E konzekvenciasort még egy rőffel megoldva, látjuk egyre kétségesebbnek, hovatovább tarthatatlanoknak azokat a közkeletű megfontolásokat (a tíz kötetes magyar történet vonatkozó összefoglalásai is így vélekednek még), amelyek az ún. „porosz” és „amerikai utas” koncepcióból kiindulva törekszenek levezetni, illetve e két féle „út” számlájára írni a tőkés korszakbeli magyar agrárfejlődés lehetőségeit és korlátáit, agrárgazdaságunk eltérő jellegzetességeit. Távolról sem akarnánk azt állítani, hogy a település rendje és a társadalom struktúrája, a birtok- szerkezet nem lehet lendítője vagy fékezője az agrártermelés, tágabban az agrárfejlődés különböző folyamatainak. Ám meghatározó erővel mégis a természetföldrajzi adottságok és a történelmi hagyományok, másfelől a közgazdasági körülmények (technikai fejlettség, közlekedés, hitelélet etc.), a fogyasztói-piaci kihívások, találkozva a kötöttségek hálójából szabaduló egyéni és közösségi kreativitással szabták meg, hogy az agrártermelés, az agrárkultúra a fejlettségnek melyik fokára és milyen módon tudott feljutni. Úgy gondolom, hogy ehhez a tőkés fejlődés sodrába került régiónak mezőgazdasága, éppen visszaszerzett szerepkörből adódó változatosságával, ugyancsak szolgáltathat tanulságos adalékokat. Jegyzetek 1 Cserháti Sándor: Az Alföld mezőgazdasági viszonyainak reformja. Bp. 1907. 3—6. p. 2 Pach Zsigmond Pál: Nyugat-európai és magyarországi agrárfejlődés a XV—XVII. században. Bp. 1966. A számos részletében megalapozott elkanyarodási koncepciót ezután végképpen abszolutizálta, a torzulások kizárólagos okozójaként értelmezte Márkus István egyik lelkendező írásában. Márkus István: Az elkanyarodás. In: Kifelé a feudalizmusból. Bp. 1971. 5—19. p. 3 A kérdéssel Nagykőrös vizsgálata kapcsán foglalkozott Majlát Jolán—Márkus István: Nagykőrös beilleszkedése a magyar rendi társadalomba a XVIII. században. Bp. 1943. Továbbá Márkus István: Kertek és tanyák Nagykőrösön a XVII— XVIII. században. Kecskemét, 1943. A folyamatot behatóan elemezte a hajdú városok példáján Orosz István: A mezőgazdasági termelés és agrártársadalom. In: Hajdúnánás története. 149—168. p. Szerk. Rácz István. 1973. Orosz István: A mezőgazdaság termelése... In: Hajdúböszörmény története. Szerk. Szendrey István. 197. 4 Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 27. köt. 6—7. P5 Hajdúböszörmény története. Szerk. Szendrey István. Debrecen, 1973. A népesség 1850-ben 14 936 fö, 1910-ben 28 159 fő. 274—275. p.; Hajdúnánás története. Hajdúnánás, 1973. Szerk. Rácz István. Hajdúnánás népessége 1850-től mintegy 10—11 ezerről 1910-ig csaknem 17 ezerre emelkedett. Kováts Zoltán: A népesség. . . In: Hajdúnánás története, i. m. 1973. Szerk. Rácz István. 73—81. p. Berettyóújfalu népessége 1857-ben 6 182 fö volt, s 1911-ig 10 385 főre emelkedett. Kováts Zoltán: A népesség története. In: Berettyóújfalu története. Szerk. Varga Gyula. Berettyóújfalu, 1981. 171—176. P6 Becsei József: Békés az átalakuló agrárváros. Békés, 1972. A népesség 1850-től 1910-ig 17 ezerről 27 ezerre növekedett. 40. p. Mezőberény története. Szerk. Szabó Ferenc. Mezőbe- rény, 1973. 1. köt. 205—233. p. Vésztő története. Szerk. Szabó Ferenc. Vésztő, 1973. 1870-től 1910-ig a népesség 6,3 ezerről 9 ezerre nőtt. 182. p. 7 Tanulmányok a 700 éves Dabas történetéről. Szerk. Petri Edit—Tarcsa István. Dabas, 1975. 162. p. Alsónémedi története és néprajza. Szerk. Balassa Iván. Alsónémedi, 1980. 118. p. Kecel története és néprajza. Szerk. Bárth János. Kecel, 1984. Kecel népessége például 1857-től 1910-ig 3 391 főről 8 239 főre emelkedett. Uo. Kocsis Gyula: Kecel gazdaság- es társadalomtörténete 1848-tól 1918-ig. i. h. 346. p. 8 Gesztelyi Nagy László. A magyar Alföld és a tanyavilág. Magyar Gazdák Szemléje. 1929. 341. p. Pest-Pilis-Solt- Kiskun vármegye monographiája. Szerk. Borovszky Sa- mu.Bp. 1910. II. köt. 347. p. 9 Keleti Károly: Magyarország gazdasági statisztikája. Bp. 1887. 338—340. p. 10 Magyar Statisztikai Közlemények, Új sor. 35. köt. 272—273. P11 Cserháti Sándor: Az Alföld mezőgazdasági viszonyainak reformja. Bp. 1907. 11. p. 12 Technikai fejlődésünk története, 1867—1927. Bp. 1929. 237. p.; MSÉ, 1895. Bp. 1896. 101. p. 13 Pl. Békés, Békéscsaba, Mezőberény, Hódmezővásárhely, Kecskemét, Szeged + hajdú városok. 14 Asztalos István—Sárfalvi Béla: A Duna-Tisza köze mező- gazdasági földrajza. Bp. 1960. 5. p. illetve Becsei József: Békéscsaba, Békés, Gyula és tanyavilágának település-morfológiája. Bp. 1983. 80—104. p. 15 Becsei József: i. m. 28. p. 16 Mezőberény története, i. m. I. köt. 239. p. 17 Pintér János: Hódmezővásárhely mezőgazdasága a századfordulón. Bp. 1980. 18 Pl. Hajdúböszörményben a XVIII. század végétől a XIX. század végéig 120%-kai nőtt a szántók területe. I. m. 347. p. 19 Galgóczy Károly: Magyarország, Szerb Vajdaság és Temesi Bánság. . . 1855. 18—33. p. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája. I. köt. Bp. 1897. 118—121. p., Bemát Gyula: Az Új Magyarország agrárpolitikája. Bp. 1938. 341. p. Vö. Kiss Albert. 20 Balás Árpád—Hensch Árpád: A földművelés. In: Magyarország földművelése az 1896. évben. Bp. 1897. 85—87. p. 21 Cserháti Sándor: Az Alföld jövője. Mezőgazdasági Szemle, 1901. 433. p. 22 MSK. Új sor. 66. köt. 9. p. 23 Uo. 13. p. 24 Agrártörténeti életrajzok. Szerk. Für Lajos—Pintér János. Bp. 1985. 23—30., 411—418., 573—580. p.
