Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - HÁZTÁJI KÖNYVESPOLC - Radics Péter: A kém ethosza: Szabó István: Redl ezredes, Dobai Péter: A birodalom ezredese
a helyszínt! Mikor bajba kerül, az amerikai fegyvergyárosok, a német szárazföldi erők vezérkara, külön a német flottavezérkar, valamint Albina Sabina Seymour zárdafőnöknő, aki mögött angol körök állnak, és saját rajongó beosztottjai versengve akarják szökésre bírni, elhozzák neki a világ leggyorsabb vadászgépét. Mindhiába, Redlben már „az élet és a halál között futárszolgálatot teljesítő félelem” sem működik, nem is működött soha: ő világéletében önmagától félt. Van néhány fejezet, különösen a „Langauf-ügyecske” táján, mikor akadálytalanul pereg a krimi. Redl végzetes műhibát ejt: a zsaroló Langauf ulánus hadnagyot szállodai szobájában hagyja kijózanodni, s megfeledkezik arról, hogy Przemysl erődjének átépítési dokumentumait — melyeket meghamisítva valódi információkra akart cserélni az oroszokkal — az asztalon felejtette. Ezek az iratok kerülnek árulásának bizonyítékaként a vezérkari főnök és a trónörökös elé. — Ehelyett a dramaturgiai megoldás helyett választotta Szabó István a koncepciós pert. Ám Redl játszmája már jóval a Langauf-ügy előtt elveszett. A jószimatú amerikai üzletember, Antinori már a könyv 152. oldalán távozásra akarja rávenni, mondván „Önnek tudnia, de legalábbis jó ideje gyanítania kell, hogy a játszmát elvesztette.” Bár később is csak annyit tudunk meg, hogy Redl az első balkáni háború idején szembeszállt Conrad vezérkari főnök annexiós terveivel, s hogy a trónörökös körében sokan nem kedvelték, a regény 152. oldalán és a továbbiakban is csak az a fontos, hogy Redlnek minden fronton eleve a bukással kelljen szembenéznie. S ez ellen nincs felfegyverkezve — ügynökök légiója ide vagy oda —, csak lovagvérttel és Kant Örök békéjének passzusával: „Az erkölcs objektív értelemben már önmagában véve is gyakorlati dolog, miután a feltétlenül uralkodó törvények foglalata ... nyilvánvaló képtelenség azt mondani, hogy nem tudjuk ennek alárendelni magunkat. Mert akkor a kötelesség fogalma az erkölcsből önként kiválik.” Az ember a feltétlenül uralkodó törvények elől menekülve saját történeti létezéséből vonná ki magát. Redl ezt nem tette meg. Ezért marad számomra inkább az indentitás hőse, mint a válságé és széthullásé. Adám 85
