Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - HÁZTÁJI KÖNYVESPOLC - Radics Péter: A kém ethosza: Szabó István: Redl ezredes, Dobai Péter: A birodalom ezredese
Redl modus vivendije a szolgálat, a munka — ezt gyermekkora, származása, Kristófhoz és Katalinhoz fűződő kapcsolata egyformán indokolja. „Katalin és Kristóf noha annyira hasonlítanak egymásra, mégsem egyazon lények, hanem ketten vannak, miközben ő maga egyedül van velük szemben” — fedezte fel Redl, „akárhányszor látta Katalint Kristóf jelenléte nélkül, és megfordítva” (86. o.). „Néha eljátszott a gondolattal, vajon a testvérek nem mindketten nők-e? Vagy ellenkezőleg: nem férfiak-e mind a ketten?” (104. o.) Katalin és Kristóf még a külvilág szemében is ugyanazt jelenti: a trónörökös számára Kristóf „a magyar »milites«, a magyar ősidol”, Katalint pedig maga a császár nevezte a „dualizmus gyöngyszemének”. Igazán Redl szemében válnak idollá — a nemek szétválása előtti állapotot keresi bennük. Ahogyan a nemek találkozása előtti állapot Gustav Klimt Danae című képén jelenik meg számára: az aranyesőt ölébe fogadó Danae „a születés előtti létet, az anyaméhbeli, a magzati és a még korábbi: a sejtbeli zártságot, (jelenti), a magot, a magbeliséget és a magbeliség magányát, végtelen, szűzi távolságát a petesejttől, a petefészektől.” (134—5. o.). Redl életének legszívósabb kutatómunkája: az apa keresése. Keresi kisgyermek korától anyjában és testvéreiben; hivatali működése idején nyomoz utána sikertelenül. A „sasmesszeségben” találhatja csak meg: „Apám ... abban a bizonyos legbensőbb messzeségben él bennem, ami a tudatunk-emlékezetünk messzesége, irtózatos távolsága tulajdon testünktől, tulajdon életünktől és emlékezetünktől, talán ez az a bizonyos »Adler-Ferne«, amiről Nietzsche oly költőien ír, de ez a sas-messzeség valójában nem az égbolt... bennünk van” (507. o.). Úgy véli: „Arcaim — álarcaim! —: elárulják bennem a semmit... Egyetlen reményem tehát, hogy tetteim nem a semmit, hanem a valóságot veszik célba, és mutatják meg mindazoknak, akiknek hatalmukban áll változtatni a valóságon, a világtörténelmen” (116. o.). Eszközként adja magát a Birodalom modernizálásához, egyszersmind a nagy múltak rendjébe rögzítéséhez. Rómához és Bizánchoz hasonlítja a Birodalmat, s keserűen ismeri el: „»Bábel« boldog tornya . . . már soha nem fog megépülni, Bécsben soha” (501. o.). Ahol a lelkiismeretet egy polip és az „üresen mozgó női ruha” jeleníti meg (Klimt: Jurisprudenz), „ott eskük, országhatárok, szerződések, ezredzászlók és egyenruhák fognak elporladni, miközben megmarad — mementónak — ez a festmény” (183. o.). Redl elől Katalin fedi el jótékonyan a semmit és viszont — „lámpásaink ... egyre csak kifelé világítanak, befelé soha, mert az szörnyű képet mutatna meg: az embert, vagyis a semmit, a semmit, vagyis az embert.” (504. o.) Richelieu mondásának analógiájára („Nulla voltam, s ez összegként csak akkor jelent valamit, ha egy számjegy van előtte. A számjegy: az uralkodó.”): „Redl személyének »nullája« előtt a számjegy a Birodalom volt” (276—7. o.). Az élet intézményei a semmi kijátszására szolgálnak; ez persze azt is jelenti: az élet öncélú. Redl időtlen figura: Görzben egy haj tó vadászat on „középkori vértben jelent meg, arcát sisakrostély fedte, lábát comb- és lábszárvért, mellkasát címerrel domborított mellvért... Katalin emlékezetében ekkor volt — és maradt — a legszebb: kezén kerecsensólyom, testén fényes páncélvért, másik kezében az erős szíjak hurka, amellyel a pórázukon táncoló, ideges vadászkutyákat tartotta.” (70. o.) Ősi kultúra letéteményese, mely megóvta védelmezőit a semmitől. * * * „Gátőr lett volna, nagy áradást várva?” — összegzi Dobai Péter egyik nagyszabású fejtegetését az önkéntes őrhelyen leválthatatlanul álló Redlről, megint — gondolom — némi álpatetikus túlzással. Úgyszólván átmenetek nélkül vált át az esszéregény kémtörténetbe és vissza. S ez csak olyan mindenen ironizáló stílussal és felfogással lehetséges, mely a kémtörténetben is, de a miniesszékben is az olvasóra bízza, mit óhajt komolyan venni. Redl szuperkém, a Birodalom és Európa első számú Balkán- és Adria-szakértője. Többször olvashatjuk: aligha történt volna meg a szarajevói merénylet, ha ő biztosíthatja 84
