Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - HÁZTÁJI KÖNYVESPOLC - Kőhegyi Mihály: Lengyel András: A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása: [könyvismertetés]
jezetében. Rövid riportjaiban itt melegséggel, tehetséggel, azonosuló képességgel a dél-bánáti homokpuszta életéről hoz hírt. Keresi a homok embereit, virágait és apró titkait. A kútmesterrel beszél, aki a víznek, az életnek felelőse, fiatalember, mesterétől épp átveszi a stafétát. Egyik írásban termését kibontja a vaddohány, fehéren száll, vadvattának is nevezik az ittlakók. S nem király, csak gazda, a homok és az erdő gazdája az „erdőkirály”. Szép könyvet hozott a posta, ismételhetjük, de immár hozzátéve: belső tartalmaiban is gazdagot, szépet. írója fiatalember, róla is, nemzedékéről is — Danyi Magdolnáról, Sziveri Jánosról, Szügyi Zoltánról és másokról — jó lenne többet hallani. (Fórum Könyvkiadó, 1985.) Pintér Lajos Lengyel András: A Szegedi Fiatalok dudari falutanulmányozása A Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma — ahogyan ezt Csapiár Ferenc velük foglalkozó könyvéből tudjuk — a tudományegyetem baloldali gondolkodású hallagatóinak és baráti körének (Baróti Dezső, Buday György, Erdei Ferenc, Hont Ferenc, Ortutay Gyula, Radnóti Miklós, Tolnai Gábor stb.) szervezete volt, amely meglehetősen sokrétű tevékenységet folytatott, de alapvető célkitűzésük a Szeged környéki szegényparasztság vizsgálata és megismerése, majd ennek birtokában kulturális felemelése volt. A csehszlovákiai Sarló-mozgalom egyik vezető egyénisége, Balogh Edgár a fiatalok korra, nemre és származásra tekintettel nem levő összefogását, már amolyan népfrontos előzménynek látta, s van is ebben némi igaza. A dudari falutanulmányozásra akkor került sor (1937), amikor a jelentősebb, magasabb színvonalat képviselő tagok befejezték tanulmányaikat és a maguk útját járva szétszéledtek az országban. Ráadásul Buday György, a kiváló grafikus, aki mozgatója és összetartója volt a mozgalomnak, ösztöndíjjal Rómában tartózkodott. (Tegyük gyorsan hozzá: szerencsénkre, mert a vele folytatott, nemrég hozzáférhetővé vált levelezés képezi a Dudaron folyó munka megismerésének egyik jelentős forrását.) Dudar kiváló hely volt a falutanulmányozásra. Ez a kis, mindössze 1334 lakosú falu a Bakony kellős közepén feküdt, elvágva a külvilágtól (a legközelebbi vasútállomás 8 kilométerre tőle Zir- cen volt) s ez a társadalomfejlődést alaposan késleltette. A környező szlovák, de főleg sváb falvak gyűrűjében élő régi, színmagyar község a XII. századtól folyamatosan lakott volt. Lakói vallási szempontból is elkülönülten éltek a szomszédoktól, hiszen a zirci apátság tövében az egész falu megmaradt protestánsnak. Ide látogatott el egy angolokból és németekből álló kutatócsoport, melyet természetesen — már csak a nyelvi nehézségek áthidalása miatt is — elkísért a Szegedi Fiatalok kisded csoportja. A résztvevők közt kétségtelenül Richard C. Thumwald, a berlini egyetem etimológia, szociológia és szociálpszichológia professzora volt tudományos szempontból a legismertebb. A dudari terepmunka adatfelvételeit, vagy egyéb írásban, filmben, fonográfon rögzített eredményét nem ismerjük; szakszerű szociológiai tanulmány is mindössze egy, a szervezésben oroszlánrészt vállaló Tömöri Violáé jelent meg. A gyűjtés menetét és részben tudományos eredményét csak hírlapi és folyóiratbeli beszámolókból mérhetjük fel hozzávetőlegesen. Pedig micsoda páratlan összehasonlítást lehetne tenni a mai helyzettel a régi ismeretében. Tudjuk viszont, hogy a kiszálláshoz Széli József belügyminiszter engedélye kellett. Az ő utasítására a „dudari munkaközösség” köteles volt jelentést készíteni a két hét eseményeiről, a faluban szerzett tapasztalatokról. A 20 oldalas írás — Csapiár Ferenc szerint — remek szociológiai munka, méltó összegezés: nemcsak őszinte és tárgyszerűen pontos helyzetelemzést ad, hanem egész sor javaslatot is tartalmaz. Egyik másolatát Vajkai Rózsi megőrizte, érthetetlen miért nem került közlésre ennek szövege. Dudaron előadásokat is tartottak estelente. Közülük Kerék Mihály, Rei- tzer Béla, Visky Károly és Bartók Béla angol nyelvű sokszorosított szövege Buday György iratgyűjteményében, egy erre az alkalomra készített és a vendégeknek osztogatott mappában megmaradt. Ezeket is szívesen olvastuk volna. S még valamire, pontosabban valakire szeretném felhívni a Bács-Kiskun megyei szociológusok figyelmét, s ez Eckert Irma személye. Munkássága alig ismert, pedig a két világháború közti falukutatásban, elsősorban az iratanyagban, minduntalan felbukkan a neve. A dudari munka után ő hívta meg a Thumwald-házaspárt (a feleség is szociológus volt) Kalocsára, ahol a profesz- szorék három napig tartózkodtak az ő vendégeként s elképzelhetetlennek tartom, hogy a magyar fejlődésen belül is sajátos helyzetet elfoglaló „szállásokra” ki ne mentek volna. S hátha még feljegyzéseket, fényképeket is készítettek (a németek alaposak), amelyek ott szunnyadnak a Humboldt-egyetem adattárában! Akárhogy is van, annyi bizonyos, hogy Eckert Irma tudományos pályájának felderítése a mai feladatunk. 75
