Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Pavlovits Miklós: Szegedi beszélgetések a tanyákról
Most ezerhatszáz (!) gyerekről hallunk — egyetlen iskolában. Már nem is ismerik egymást lassan a pedagógusok sem! Ezekben az „iskola-kombinátokban” tényleg nagyon visszaszorul a nevelés szerepe, előtérbe kerül az „igazgatás”. Horváth D.: Futószalagon gyártjuk az elkallódó gyerekeket, ne felejtsük el! Pavlovits M.: Azt hiszem, van itt egy másik mozzanat is, melyre még csak utalás történt, nevezetesen, hogy a tanyán élő emberek a társadalom által megtermelt javakból kevésbé részesülnek. A te könyvedben, Dezső, nagyon sok példa van erre az igazságtalanságra. Horváth D.: Inkább beszéljen más róla, én már leírtam ezt... dr. Romany P.: Az újraelosztást nagyon nehéz igazságosan elvégezni, hiszen a javak előállításában, a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulásban más-más az aránya az ágazatoknak is, az embereknek is. Nem feledhető, hogy a halasi, félegyházi vagy más városi középiskola, kórház és egyéb intézmény a falut, a tanyát is kell, hogy szolgálja. Az kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedekben objektív okok, ezt merem mondani: döntően objektív okok következtében a városokra többet kellett fordítani. Magyarország nem volt urbanizált, még ma sem az. Mert hiába százezer lakosú Kecskemét most, azaz már el is hagyta a százezret, de lakásainak csak kevesebb mint felében van kellő közmű. Vízzel ellátták, de egyéb csatornázottság már nincs. És még nem is beszéltem a lakások állapotáról. Vagy mondjam az utakat, a telefont? Tehát nagyon nagymértékű az elmaradásunk, és ezen a területen nemcsak végvár volt a tanyasi iskola, hanem az osztásnak is a végén volt a tanya is, valóban. Nagy J.: Mindezt nem érzékelik közvetlenül a tanyasiak, vagy megszokták... Az viszont nagyon régi sérelmük, hogy a falun, tanyán élők jóval magasabb árat fizetnek a villanyáramért. Ezt igen gyakran hangoztatják, és sokszor megkérdezik: miért van ez? Valamit most változott az arány, mert hisz a városokban élőknek nagyobb arányban emelkedett az áramdíja, de ez nem vigasz, mert náluk is emelkedett. A különbség azért még mindig lényeges! Gyömbér I.: A következőképpen tudnám jellemezni a Szatymaz környéki tanyasi embereket. Hihetetlen akarattal, leleményességgel és ügyességgel találták meg a módokat gazdasági felszerelések, háztáji gépek házilagos elkészítésére. Főleg őszibarackot, de almaféléket is termelnek, és én mindegyiket egy-egy kis tudósnak nevezném a maga házatáján. Náluk jobban nem ismeri senki a tanya területét, mert a földek adottságai különbözők. Érdekes dolgot mondok: jó néhány évvel ezelőtt Mohácsi Mátyás, aki az Őszibarack című könyvet írta, lejött Szatymazra. Összehívták a tanyasiakat, mert főleg azok tűntek ki az őszibarack-termesztésben, és Mohácsi Mátyás nagyszerű előadást tartott. Ez koratavasszal volt, és azt javasolta, hogy látogassanak ki a helyszínre. Kimentek a Frank-tanyába. Ott hát persze megkínálták őket, majd megnézik a barackost. Egyszer csak a gazda belenyúl a zsebbe, egy metszőollót vesz elő, és a következőképpen szól: Professzor úr! Kérem, metssze meg nekünk ezt a két fát, úgy, ahogy a kultúrházban elmondta. — Meglepődött egy pillanatra a professzor, de megmetszette. — No, professzor úr, tessék most figyelni! Én mögmetszöm a másik két fát, tessék mögjelölni és majd ha termőre fordulnak, jöjjön vissza! Hát termőre fordultak a fák. Visszajött Mohácsi Mátyás, a legnagyobb meglepetésére azok a fák, amit ő metszett, semmivé váltak, ellenben amit a parasztember metszett, azok gyönyörűen termőre fordultak. De akkor lett nagy a professzor, amikor azt mondta: csinálják úgy, ahogy eddig csinálták, és ahogyan önök kikísérletezték, mert itt ez a jó módszer, nem az enyém! Pavlovits M.: Végezetül talán nem is kell kérdeznem, miként ítélik meg a tanyák perspektíváját? dr. Romány P.: A mi tanyavilágunkban, Kecskemét körzetében, a Kiskunságban már az a helyzet, hogy a tanyán lakók jelentős része munkás. Tehát nemcsak a mezőgazdaságban elfoglalt helye változott meg azzal, hogy nem a saját tanyája körüli földet műveli, legfeljebb csak annak a „háztáji részét” használja, illetve ha szakszövetkezeti tag, akkor valamivel többet. Olykor mezőgazdasági üzembe jár el, máskor az ágazatot is elcserélte, ha az iparban dolgozik. Naponta ingázni pedig (még ha van is gépkocsi, hiszen ismét 61
