Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Pavlovits Miklós: Szegedi beszélgetések a tanyákról
magamat. Az én tanyai iskolámba járt hetven gyermek, elsőtől a nyolcadik osztályig, mert nem kaptak másik nevelőt. Ebből tizenhat első osztályos volt, azokat megtanítani írni, olvasni nem csekélység. A felső tagozatba járókat megtanítani úgy, hogy képesek legyenek majd a középiskolában megfelelni, az sem az! Kérem szépen, nem tudom elmondani, mégis hány mérnök került ki az én iskolámból! Neveket tudnék sorolni! Most jön az a legfontosabb gondolat, amit ki akarok fejteni: a tanyai iskolában történő neveléssel nem versenyezhet a legkiemelkedőbb gyakorló iskola sem! Az én pedagógiai ars poeticám a következő: megfelelő ismereteket átadni — ez szakma. De nevelni — művészet! Egyéniségből fakad. Ha a pedagógus érti és szereti a gyermeket, csak akkor tudja a hazaszeretetre, szülői szeretetre és a szép szeretetére nevelni őket. A tanyasi iskolákban pedig ilyen oktatás volt. Ezért nem versenyezhet velük a szaktanárok iskolája! Egy kézben volt minden, nevelési szempontból igaz emberséget kaptak, esztétikai nevelést, szóval mindent. De az én iskolámat is megszüntették! Nem azért, mert elnéptelenedett, a környékben a legnagyobb létszámú tanyai iskolám volt, hanem mert ilyen határozatot hoztak a megyénél... dr. Romány P.: Nos, tanító úr, mit mondjunk erre? Szívből kívánom, s hiszem, hogy városon is, falun is, meg tanyán is egyaránt ilyen nevelőkre volna szükség, sok jó nevelőre. De ez is olyan, mint az élet maga. Szerencsére nem vagyunk egyformák. Ám valóban, ha a pedagógus föl tudja vállalni, hogy annyi gyereket eredményesen tud tanítani és nevelni egyidejűleg, akkor természetes, hogy kikerül ezekből az iskolákból mérnök is, tanár is. Magam is ismerek tanyai iskolákból, velem együtt felnevelkedett fiatalokat, akikkel együtt jártam egyetemre, főiskolára, máshova... NagyJ.: Tanyai, nem tanyai — én azt hiszem, az az alapvető különbség, hogy az iskolák megszűnnek-e vagy megszüntetik-e őket? Az utóbbit el kell ítélni, ott ahol ténylegesen életképesek lennének, ott óvni kell őket. Horváth D.: Azért van ám egy nagyon faramuci dolog emögött. Kimondtuk, hogy továbbtanulni csak az jelentkezhet, aki nyelvet tanul. Tanyai iskolában pedig nem lehetett nyelvet tanulni, tehát ne maradjon ott a gyerek, mert eleve arra kárhoztatjuk, hogy tovább nem tanulhat! Hát jött erre segítség — ezt akarom mondani. Csöngőié még működő, utolsó tanyai iskolájában, mondhatnám úgy, hogy Szeged utolsó még működő tanyai iskolájában azzal dicsekedett az utolsó „még működő” pedagógus néni, hogy egymás után minden évben kapja a dicséreteket; az ő gyerekeinek a legjobb a kiejtése, pedig ő nem tud oroszul! Hát honnan tudnak akkor a gyerekek? Fogják a magnetofont, a hallgatót a fülükre rakják, hála Kecskemétnek, ahonnan küldik a szalagot... Hogyne lenne jó a gyerek kiejtése! Egy-egy betanult tanár sem tudná azt produkálni, hogy anyanyelvi szinten tanítson. Tehát csak egy kis mozzanat kellett hozzá: észrevenni, hogy lehet magnetofont vinni az iskolába, be kell kapcsolni az orosz nyelv tanításába, és lehetne most már minden ... dr. Romány P.: Ha megmaradtak volna a tanyai iskolák. De azért sorolható egy másik gond is: a tanyasi iskolába be kell gyalogolni, és azért nem öröm, hogy 8—10 km-re van a tanya az iskolától, különösen ha nincsen út, vagy ha van is út, de nem megy rajta az autóbusz ... Szóval több dolog van itt, aminek a föltételét meg kell teremteni. Nagy J.: Amikor az „ős” tanyasi tanítók elfogytak a nyugdíjazás időszakának bekövetkezésekor, és nem tudták tovább vállalni a tanítást, akkor a fiatal és nem fiatal pedagógusok nem tolongtak túlzottan a külterületi iskolákért. Nálunk például a hosszas morzsolódás után végül két iskola maradt meg. Az egyik, amely kizárólag tanyasi iskola volt, az pedagógushiány miatt szűnt meg. A felsőlajosi iskolában is nagyon sokáig képesítés nélküli pedagógusok látták el a feladatot. Természetesen aztán volt, aki tanult, idővel megszerezte a diplomát. De más területen is így van ez, hisz az orvosok közül sem sokan mennek kis településekre szívesen. Pesten nagyon sokan vannak, de tanyás vidékre nem szívesen mennek. dr. Romány P.: Új gond, hogy ezekben a nagyközségekben, mint Lajosmizse is a maga 13 000 lakosával, sokfelé egyetlen oktatási szervezet jött létre. „Mammut iskolai szervezet”, amelyben a falusi iskolák illetőségébe bevonták a tanyán lévő iskolákat is, a kollégiumot, mindent. Valamikor külön igazgatója volt a tanyai iskolának, aki a maga gazdája volt. 60
