Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 6. szám - SZÁZ ÉVE SZÜLETETT BAJCSY-ZSILINSZKY ENDRE - Pavlovits Miklós: Szegedi beszélgetések a tanyákról
Pavlovits Miklós Szegedi beszélgetések a tanyákról X. JL televízió Szegedi beszélgetések sorozatának 1985 koraőszi adásának helyszíne az ópusztaszeri skanzen volt. Az eszmecsere résztvevői hosszú, ácsolt asztalt ültek körbe, előttük kancsó és vörösbor, a háttérben pedig egy tanyai olvasóköri épület fehérre meszelt falai tükröződtek a napsütésben. A környezet a témához illeszkedett, s a meghívottak is a tanyakérdés jó ismerői voltak. Dr. Romány Pál politikusként és a tanyák szakértőjeként egyaránt ismert személyiség — nemcsak Bács-Kiskun megyében. Gyömbér István tanár közel harminc éven át dolgozott egy külterületi kisiskolában Szatymaz határában. Nagy János, az Almavirág Szakszövetkezet elnöke Lajosmizse-Felsőlajoson, és így naponta foglalkozik a gazdaságukhoz sok szállal kötődő tanyai emberek gondjaival. Horváth Dezső szegedi újságíró a Tizedik ember című nagysikerű szociográfia szerzője. A következőkben a beszélgetés sajtó alá rendezett változatát adjuk közre. Pavlovits M. (műsorvezető): Eszmecserénket talán onnan lehetne kezdeni, hogy milyen társadalmi, történelmi viszonyok azok, amelyek a tanyákat időről időre a figyelem középpontjába állítják? ... dr. Romány P.: Érdekes dolog azt hiszem, hogy időnként, szinte ritmusszerűen visszatér ez a téma. A mi életünkben is, a fölszabadulás után, de korábban is, a húszas évek elején különösen erőteljesen foglalkoztak a tanyai ügyekkel. Mi hozta vajon akkor előtérbe? Valamit reméltek tőle. Még azt is mondták, hogy ez menti meg majd az országot, a megcsonkult Magyarországot. „Ősparaszti” erő indul el onnan. Más korban más ügyek hozták előtérbe. Mindenesetre akkortájt sok iskola épült a magyar tanyavilágban. Különösen itt, ezen a tájon, a Duna—Tisza közén sorban épültek iskolák, meg az ilyen olvasókörök is, amely előtt épp beszélgetünk. A fölszabadulás után a földosztás, illetve a kisparaszti gazdálkodás föllendülése helyezi a tanyát a figyelem középpontjába. Később, egy másik történelmi korszakban, valamiféle gyorsabb, egyfajta fölfokozott modernizálódás vágya- álma hozta előtérbe. Helyenként éppen ezzel a jószándékkal okoztunk kalamajkát, haladás helyett megtorpanást, sőt visszaesést. Horváth D.: Ha jól belegondolunk, nagyjából annyi könyv, riport vagy újságcikk született már a tanyákról, ahány tanyánk most egyáltalán van. Ezt nem szemrehányásként akarom mondani, de sokkal többet is, és másképpen is lehetett volna szólni a tanyákról. Ez valahogy igy adódott. dr. Romány P.: Nyilván azért született nagyon sok írás, mert sok volt a vitatott téma. Maga a megítélés is: hogy a tanyára miért van szükség, szükség van-e, hogyan kell, miként kell segíteni? Ez magyarázhatja a viszonylag erőteljes, gazdag publikáció-anyagot. Meg talán az is, hogy voltak a tanyáknak mindig jó patrónusai, akik védeni akarták, megmagyarázni akarták, megérteni akarták, és tetejébe még írni is tudtak. Mint például Horváth Dezső. Gyömbér I.: A tanyasiak iránti ellenszenv már a felszabadulás előtt is megmutatkozott. Aki faluban járt abban az időben, az tapasztalta vasárnap délelőtt, hogy misére menet az iparosok az egyik oldalon, a falusiak a másik oldalon ballagtak — majd csak utánuk kullogtak a tanyasiak. Na, most a felszabadulás után kormányunk óriási kéréssel fordult a tanyasiakhoz: segítsenek a gazdaságilag teljesen tönkrement országot gazdaságilag felemelni. Az akkori viszonyokon, gép, állatok hiányán bizony saját izomerejük segítségével igyekeztek segíteni a háború sújtotta országot, gazdasági életét felemelni. Ez a bizonyos 55
