Forrás, 1986 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1986 / 5. szám - Vértessy György: Egy XI. századi "ómagyar" nyelvi emlék problémái
E kérdéses ima kutatása néhány évvel ezelőtt új lendületet kapott. Novotny Elemér — mint arról Sárkány Kálmánnál olvashatunk — az 1970-es években e hártyát megvizsgálta, és több szónak új értelmet adott. Az ima Novotny Elemér (fenntartásos) megfejtése szerint így hangzik. (I. rész) „Ó Jézust és szent Mária asszont hívők! Isten rontsa pápa úr ellenségeit, boldog Leo pápa úrét. A megvakitottak, nyelven csonkítottak, oldalba vágottak vakon futnak házukból. Széles földön zarándokló szegény népek. A pokol ördögének szavára a pogány fajzat keze az úr egyházait elégeté, a püspököket és elöljárókat főbe véré, karjuk torkukat fojtá. Garázda főember Wutu királyi főurat a mennyei törvény ne szabadítsa meg a tüzes gyehennától. István király urat befogadó szent földet az őriző Isten adta (nekünk) gyümölccsel áldott (zent) országul. Nagy Pannóniát, amely a mennyei paradicsomnak csinos kertje lön, ahol van elsőrangú földjük, folyóvizük az angyalok örök hatalmából. Ellenségtől pápa urunk és szent jeles András úr őrizze. Hívők szólnak: amen-amen.” (II. rész) „Ó Jézus és szent Mária hívők! Szent igaz harcosok. Ne imádjuk földmíves őseleink szent jeleseit. Az oktalan asszonynépet országunk pápa urának igéivel marasszuk. Tekintse őt egyedüli oltalmául és részesítse még több haszonban a mennyei Üdvözitő által. Urunkat körbe álló mártírok és angyali kar énekével: alleluja és szűz pártások alleluja — kiáltsatok: alleluja — alleluja in secula amen (Sárkány, 1972., 283.).” * * Többször is elgondolkodtam azon, hogy Literáti választása miért éppen az 1046. évi lázadásra esett? Hisz’ ennél könnyebb és kellemesebb témát is választhatott volna! De az is különös, hogy e kéziratban Vatát „lófő”-nek5 nevezik! A lófő elnevezés a székelyeknél volt használatos. Ámde arról, hogy Vata székely főember vagy főember lett volna, nem tudunk. A krónikák csak annyit írnak róla, hogy „Békésből való (Kálti, 1971., 57.)”. Bizonyos körülmények azonban arra vezetnek bennünket, hogy a szerző e tekintetben megfelelő ismeretekkel rendelkezett. Ugyanis az elmúlt években olyan összefüggésekre bukkantam, amelyek szerint a Vatá-nak eredetileg nem személynévi, hanem „nemzetségfői” jelentése lehetett (Vértessy, 1984.). Ez a körülmény iratunk hitelessége mellett tanúskodik, de ugyanakkor a szövegben olyan zavaró mozzanat is található, amelyet figyelmen kívül hagyni nem lehet. Mai tudásunk szerint ,ország’ szavunk a középkorban „uruszág” volt. Ellenben e vitatott ima 10. sorában ez áll: „urzagnuc”, azaz országnak. A másik példát Anonymustól veszem, aki gestájának 10. fejezetében Örsur nevét így írja: „Ursuuru”. Viszont a Literáti-féle irat 2. sorában „papaur”-t, a 8-ban pedig „luur”-t találunk. Ez az eltérés azonban megmagyarázható, mivel a sorvadó tővégi (,u’) magánhangzó 1200 körül mint nyelvjárási sajátosság élt Magyarország némely vidékén (Györffy, 1970/ 1-, 3.). Most pedig nézzük az újabb fejleményeket! * * * Az előbbiekben már említett korszerű fölvétel alapján megpróbálom az ima szövegét érthető formába önteni, amelyet bárkinek jogában áll bármikor fölülvizsgálni és módosítani. Az érthetetlen szavakat zárójelben közlöm.6 90
